Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Dr. Birtalan Győző: Girolamo Cardano önéletrajzáról

be, bizonyosan tönkreteszik, így csupán ellenségeinek száma gyarapodott. Legnehezebb próbatételét életében 59 éves korában kellett elszenvednie idösebbik fia elvesztésével. A rossz előjelek itt sem hiányoztak. Már a gyermek keresztelőjén élénk nyugtalanságot keltett és titokzatos fenyegetésként hatott egy nagy darázs, amely sokáig körülötte röpködött, alig lehetett elzavarni. A tragédia évében történt, hogy a fiút az egyik külvárosban egy sertés vette üldözőbe. Ez is elgondolkoztató volt. Azon a napon, amikor a gyilkosság gyanúja miatt letartóztatták, az apa jobb gyürűsujján vörös, pallos alakú jel tűnt fel, amely napról napra növekedett és a kivégzést követő napon eltűnt. 20 nappal a fiú elfogatása után az apa napközben a könyvtárban dolgozik. Egyszerre hangokat hall. Valaki mintha halkan gyónna, majd más hangok misereaturt mondanak. Ezután mély csend. Cardano úgy érezte, mintha a szívét tépték volna ki. Kirohant az utcára. Hamarosan megtudta: a fia néhány órával ezelőtt bevallotta, hogy bűnös a felesége megmérgezésében. 53 napig tartott a per. Az asszony hozzátartozói váltságdíjként megfizethetetlen összeget kértek. Cardano mozgósította barátait, maga is hosszú védőbeszédet mondott a bíróság előtt, hiába, fia a vérpadon fejezte be. Rettentő hetek következtek ezután. Nemcsak a legkedvesebbet veszítette el, de társadalmi helyzete is válságos lett. Egyetemi állása megingott, élete a városban nem volt biztonságban, ugyanakkor veszélyes lett volna eltávoznia is. Az utcán megvetéssel néztek rá, barátai elől elrejtőzött, nehogy kompromittálja Őket. Gyűlölet vette körül; így érezte. Jellemző módon erkölcsileg nem ítélte el a fiát. Ez a házasság mindig ellenszenves volt előtte, az áldozatot nem sajnálta, a házasságtörő asszony szerinte sem érdemel kíméletet. A halálos ítéletben csak ellenségei aknamunkáját látta. Az eset után nem bírt aludni. Böjtölt, korbácsolta a testét, kifáradásig lovagolt, sakkozott, próbált felejteni, hiába. Úgy érezte, belepusztul, beleőrül, vagy legalábbis meg kell szakítania előadásait. A két utóbbi lehetőség is kétségbeejtette, hiszen akkor ellenségei megalázva látnák őt. Ekkor egyik éjszaka hangot vélt 10 Orvostört. Közi. 145