Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Dr. Alföldy Géza: Kelta gyógyító istenségek tisztelete a római Pannoniában

szervesen beépült a pannóniai társadalomba, fokozatosan átvéve a római életformát és szokásokat, ugyanakkor egyben sokáig őrizve saját hagyományait, ezen belül többek között a vallásos­ságot. E vallásosság eredeti, a római foglalást megelőző tartal­máról és formájáról azonban nemigen vannak adataink, mivel a kelták istentiszteletüket nem örökítették meg feliratokkal és istenábrázolásokkal, mint a görögök és rómaiak. Viszont e val­lásos hagyományt legalább is részben mégis megismerhetővé teszik a rómaikori feliratok és ábrázolások, amelyek egyet-mást meg­őriztek az ősi tradíciókból, rendszerint abban a formában, hogy a kelta isteneket római néven nevezték és római istenek alak­jaiban ábrázolták. Ennek alapja az a körülmény, hogy a poly­theisztikus vallások találkozásakor a két vallás rendszerint össze­olvad: az egymással rokon természetű istenek egymásba mosód­tak. Ez történt Pannoniában is: a rómaiak a kelta istenekben sa­ját isteneiket ismerték fel és fordítva. Jellemző, hogy Julius Caesar is Mercuriusnak, Marsnak, Apollónnak nevezi a galliai kelták legfőbb isteneit, ami annyit jelent, hogy bizonyos kelta istenségek rokon természetüknél fogva a római ember számára azonosnak látszottak római megfelelőikkel és később teljesen össze is olvadtak ezekkel. Mármost így érthető, hogy a pannóniai feliratokon és ábrázolásokon szereplő istenalakok római nevük és képtípusuk ellenére sokszor kelta intenségeket is jelentenek. Természetesen többször nagyon nehéz meghatározni, hogy egy­egy provinciális kultusz helyi alapréteggel is rendelkezik-e, ami azonban Apollónt illeti, tiszteletében a kelta hagyományok to­vábbélése Pannóniában ugyanúgy világosan felismerhető, mint a többi kelta őslakossága provinciákban, elsősorban Galliában. A pannóniai Apollón-kultusz helyi háttere legtisztábban Bri­getióban fogható meg, a mai Szőny község helyén állott, jelen­tőségét tekintve Aquincum mögött nem sokkal elmaradó vá­rosban. A feliratok tanúsága szerint Apollón tisztelete itt rend­kívül jelentős volt. Különösen fontos egy töredékes felirat, ame­lyet egy ismeretlen nevű dedikáló Apollón Grannus isten tiszte­letére állított fel az isten templomának kibővítése alkalmából. Az itt melléknév formájában fellépő istennév nem más, mint a kelták jól ismert gyógyító istenének neve. Jelentése valószínűleg

Next

/
Oldalképek
Tartalom