Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Dr. Horánszky Nándor: Schwartzer Ferenc és Schwartzer Ottó jelentősége a magyar psychiatria történetében

Guislain beosztását fogadja el. Ez az első magyar psychiatriai tankönyv, mely nemcsak az orvosok előtt nyitotta meg az elmegyógyászat eddigelé szinte ismeretlen területét, hanem felhívta az igazságszolgáltatás embereinek figyelmét is újabb szempontokra. E könyvért a tudományművészeti aranyéremmel tüntették ki. Hosszú időn át ez volt az egyetlen magyar tankönyvünk. E tankönyv mellett Schwartzer Ferenc érdeme, hogy az ő intézetében született meg a magyar psychiatria. A magyar elmeorvosok későbbi jelesei az ő oldalán nevelkedtek: Bolyó Károly, Niedermann Gyula, Borosnyay-Lukács Béla, Konrád Jenő, Schwartzer Ottó, végül Laufenauer Károly és Lechner Károly nevei bizonyítják ezt. Az utóbbi kettő volt az elmegyógyászat első képviselője az egyetemi tanszékeken. Ha eredeti egyéniségük később önálló utat is tört, de az alapokat a magyar psychiatria atyamesterétől, Schwartzer Ferenctől kapták. Schwartzer Ferenc elmeorvosi értéke és érdemei intézetének megszervezésében és az ott bevezetett módszerekben is kifejezést találtak. Már a váci korszakban is érvényesül fő elve: a betegek egyéni és teljesen szabad kezelése. Külön szobákban, otthonosan helyezi el őket, sokat vannak szabadban, munkával foglalkoznak. A későbbi intézeti beszámolókban minden alkalommal hirdeti, hogy a betegekkel való bánásmódban legfontosabb a velük való értelmi foglalkozás. „A betegeknek csak legkisebb része nem foglalkozik, de ezeknél is megkísérttetik, valahányszor erre kedvező alkalom mutatkozik." A férfiakat kerti és gazdasági munkákkal, a nőket tépésfosztással, varrással, gombolyítással, mosással, takarítással foglalkoztatja.

34 A szellemi elfoglaltságban dolgozatok írása, olvasmányok szerepelnek. A betegek szórakoztatására a különböző játékokon kívül táncestélyeket és kirándulásokat rendeznek a közeli hegyekbe, sőt a színkör látogatását is engedélyezik. A családias légkörre jellemző, hogy a csendes és lábadozó betegek közös asztalnál étkeznek az intézet orvosával. „Az intézetből száműzvén mindazon kínzóműszerek, melyekkel a szerencsétleneket kínozni szokták." Mindent kerül, ami a betegben fájdalmat vagy félelmet kelthetne, avagy azt börtönre emlékeztetné. Módszerében a psychotherapiát kapcsolta össze a munkatherapiá-