Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)
Dr. Horánszky Nándor: Schwartzer Ferenc és Schwartzer Ottó jelentősége a magyar psychiatria történetében
gyászati előadások mellett szorgalmas látogatója volt a siketnemák oktatásával foglalkozó kollégiumnak, amelyből sikerrel vizsgázott is. Doktori értekezése is erről a tárgyról szól, amivel nagyérdemű nagybátyját kívánta követni. 1844-ben orvosi oklevelet nyer, később sebészi képesítést is szerez. Felavatása után az „Allgemeines Krankenhaus" bőrgyógyászati osztályán működik, de onnan az elmeosztály főorvosa, Viszánik maga mellé veszi intézetébe, ahol előrehaladva, folyamodása idején másodorvos és ebben a munkakörben az intézet összes naplóját vezeti. Az elmekórtani és siketnéma külön kollégiumokon kívül a „legnagyobb igyekezettel hallgatta a kórbonctant, bőrgyógyászatot, valamint a kopogtatás és hallgatózás kollégiumait. Magyar anyanyelvén kívül beszél latinul, németül, szlávul (alkalmasint szerbül), franciául és tanul olaszul. Kinevezését azzal kéri, hogy egész igyekezetét és érdeklődését az elmegyógyászatnak szentelte és ideiglenes minőségben is hajlandó a tervbevett intézetnél szolgálatot vállalni. Kérvénye után csakhamar befut Pomutz Konstantinnak, a bécsi es. kir. „közönséges kórház" másodorvosának hasonló kérvénye, aki egyben államköltségen „utazni esedezik". 7 Mindkét kérvény közös sorsa, hogy félreteszik. Esztendő múltán sincs előbbre a tébolyda ügye. 1847. augusztus 25-én Schwartzer és Pomutz közös beadványban fordulnak István nádorhoz. 8 A terjedelmes beadványban, amely Schwartzer keze írása, hivatkoznak arra, hogy míg a monarchia többi országában sorra nyílnak meg a korszerű tébolydák, addig Magyarországon, a Nádasdy-féle bőkezű alapítvány ellenére, mi sem történik. Ennek okát elsősorban megfelelő szakemberek hiányában látják, akik egyedül volnának hivatva az országos tébolyda terveinek elkészítésére, szervezetének kidolgozására. A folyamodók, akik különös előszeretettel szentelték életüket az elmeorvoslás tudományának, kérik, hogy államköltségen nyerjenek kiküldetést külföldi tébolydák tanulmányozására. Hiszik, hogy így szerzett tapasztalataikat haszonnal értékesíthetik a honi tébolyda felállításánál. A beadványt első helyen Schwartzer, a bécsi elmegyógyintézet másodorvosa, utána Pomutz, a bécsi „Allgemeines Krankenhaus" másodorvosa írta alá.
