Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Dr. Biró Imre: A magyar szemészet fejlődése a XIX. században

gyary-Kossa egyik tanulmányában olvastam, hogy amikor 1806ban Szening János orvoskari dékán - aki helyettesként a szemészetet is előadta - meghalt, annyi pénzt sem hagyott maga után, amiből eltemethették volna. S a legfelháborítóbb az volt, hogy a pesti egyetem az oxfordi után a leggazdagabb egyeteme volt Európának, kiváltságokkal, javadalmakkal, uradalmakkal ellátott, de ezeknek minden jövedelmét a bécsi és prágai egyetemek céljaira fordították. Ahányszor az egyetemi tanács tiltakozott a méltánytalanságok ellen, vagy beleszólási jogot kért a saját vagyonának a kezelésébe, elutasították, vagy válaszra sem érdemesítették^ Ezekből az adatokból is következtetni lehet arra, hogy milyen volt hazánkban a múlt század első felében az egyetemi miliő, amelyben az orvosi stúdiumokat és köztük a szemészetet művelték és tanították. Elképzelhető, hogy Fabininek, az első igazi szemészprofesszornak, aki Beer oldala mellől, a kor vezető szemészeti intézetéből jött Pestre, micsoda harcokat kellett vívnia, hogy az Újvilág utcai kolostor celláiban meghonosítson valamit a bécsi szemklinika szelleméből. Dolgozatai, több nyelvre lefordított tankönyve

5 arról tanúskodnak, hogy szakmailag a Beer-iskola kiválóságai közé tartozott; beszédei, a szemészet általános viszonyaival és oktatásával foglalkozó hátrahagyott iratai pedig igen magas etikai felfogású, az orvostudományt és a szemészetet igazi hivatásának tekintő férfi képét tükrözik. Bugát, aki pedig még holtuk után sem udvarolt méltatlan embereknek, úgy parentálta el az Orvosi Tárban (1847. dec. 5.) Fabinit, mint aki „orvosi rendünknek első nagyságú csillaga volt".

5

/

a Fabini, és még fokozottabban elődei idejében azonban - a nyugati államokat korban messze megelőző katedra ellenére is - az ország szemészeti ellátottsága messze elmaradt a művelt államok mögött, mint ahogy egész ósdi, ásatag politikai, szociális, tudományos és gazdasági berendezkedésünk szinte kirítt a fejlődő európai nemzetek ritmusából. Le Febure, egy Franciaországból emigrált s hazánkban átmenetileg működött szemorvos, azt írta 1802-ben megjelent könyvében, hogy egész Európában nincs anynyi szembeteg, mint egyedül Magyarországon.

6 De negyven év