Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Prof. dr. Felix Boehnheim: Orvosok - ahogy Marx Károly látja őket

Marx és Engels nem győzik dicsérni. Engels kimerítően vázolja tanításait, különösen nagyhírű táblázatait, amelyeket Marx elég értékesnek tartott arra, hogy átdolgozza őket. „Gazdasági táblázatai kétségkívül a legzseniálisabb Ötletnek „számítanak", amellyel a politikai gazdaságtan eddig adós maradt." Marx a Tőke II. kötetében összefoglalja tanítását és a fiziokrata rendszert úgy jellemzi, mint amely „a kapitalista termelés első módszeres összefoglalása." Engels utal arra, hogy Quesnay annyira befolyásolta korát, hogy Mirabeau közgazdasági nézeteiben voltaképpen fiziokratának volt tekintendő. Az 1789-es alkotmányozó gyűlés első közgazdasági szaktekintélye volt, ez a gyűlés gazdasági reformjai során a fiziokrata tételek zömét az elméletből a gyakorlatba ültette át különösen akkor, amikor a földbirtok által „ellenszolgáltatás nélkül" elsajátított netto terméket, a földjáradékot erős adóval sújtatta. Quesnaynek a földmívelésről szóló közléseihez hasonlóan Mirabeaunál is ..L'ami des hommes" c. művében ez foglalja el a legtöbb helyet. Barbon-ról azt olvassuk Marxnál: a változó tőke viszonylagos nagyságának progresszív csökkenéséről szóló törvényt néhány „kiváló közgazdász" inkább megsejtette, mintsem hogy fölfogta. „A. legnagyobb érdem John Barboné", ámbár az állandó tőkét a fix tőkével, a változót a cirkulálóval keverte össze. A használatos orvostudományi lexikonok nem említik meg őt (kivéve a Petty tárgyaló Pasquiert, Paris 1903). Még két orvosról kell beszélnünk Cowardról és Hartleyről. Marx (Engels-szel közösen) azt írja: „Ahogyan Hobbes a baconi materializmus teizmus előnyeit, úgy semmisítette meg Collins, Dodwell, Coward, Hartley, Priestley stb. a Locke-féle szenzualizmus utolsó hittudományi sorompóit. A teizmus, legalább is a materializmus számára nem más. mint kényelmes és hanyag módja annak, hogy a vallástól megszabaduljon." William C. Coward (1657—1725) a lélek halhatatlanságáról szóló tan ellen írást adott ki. Művének eretnek volta miatt elítélték és nyilvánosan elégették. A nagy Haller idézi őt. David H. Hardey (1705-1757) először a cambridge-i Jesus College-ben hittudományt hallgatott, tanulmányait azonban abba3 Orvostörténeti közi. 33