Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Adattár - Levélváltás az esztergomi hercegprímás és az udvari főkancellár között Korányi Frigyes tanári kinevezésével kapcsolatban

kérdéseket megoldjon. Ezért a m. kir. Helytartóság liberalizmusa még abban az esetben sem szenvedhet törést, ha nem megy bele dr. Hirschlcr tervébe. Minthogy a fenti adatok Exccllenciádat bizonyára nagyon érdekelhetik, azt hiszem, nem mulaszthattam el, hogy ezeket szíves tudomás vétel végett és további tetszőleges felhasználásra szolgálatkészen közöljem. Wien, 1862. március 6. Olvashatatlan aláírás. Címzés: Forgách gróf őexcellenciájának kir. magyar udvari kancellár stb., stb." Ismeretes, hogy Hirschler Ignácot sok méltánytalanság és mellőzés érte. Magántanárrá képesítéséhez a pesti egyetemen nem járultak hozzá. Nem volt osztálya, míg Bókai a szegénybeteg-gyermekkórházban nem biztosított számára munkalehetőséget. Felvetődik a kérdés, hogy a mellőztetésnek csak felekezeti okai voltak-e? Megítélésem szerint nem csupán. Erre lehet legalábbis következtetni, ha a közelmúltban előkerült és most ismertetett levél tartalmát nem hagyjuk figyelmen kívül. A levél egyébként újabb bizonysága annak is, hogy legjobbjaink semmiképp sem tudtak beletörődni a szabadságharc elvesztésébe és az osztrák elnyomásba. Fáradhatatlanul és minden kockázatot vállalva keresték a nemzet felemelkedéséhez vezető utat. Forrás: Magyar Országos Levéltár. Belügyminisztérium ein. iratok. 166/ 1415 1862. és No. B. M. Dr. Varga Lajos Levélváltás az esztergomi hercegprímás és az udvari főkancellár között Korányi Frigyes tanári kinevezésével kapcsolatban (1866. július 29: 1866. augusztus 7.) A Budapesti Orvosi Egyetemen a tanári állások betöltését régebben széleskörű közérdeklődés kísérte. Minden ilyen alkalommal a legkülönbözőbb politikai, egyházi és szakmai befolyásokkal igyekeztek a pártfogók saját jelöltjeik érdekében a kedvező döntést keresztülvinni. „Aki bírja marja" elve érvényesült a legtöbbször. Ennek volt tulajdonítható, hogy nem mindig a legérdemesebbekre esett a választás, hanem azokra, akik hozzá tudtak férkőzni támogatóik útján a királyi főkancellárhoz, sőt magához a királyhoz. Sauer Ignác 1863-ban hirtelen bekövetkezett halálával megüresedett a pesti egyetemen az orvoskari belgyógyászati tanszék. A tanszékre tízen pályáztak.