Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Dr. Horánszky Nándor: Schwartzer Ferenc és Schwartzer Ottó jelentősége a magyar psychiatria történetében

SCHWARTZER FERENC ÉS SCHWARTZER OTTÓ JELENTŐSÉGE A MAGYAR PSYCHIATRIA TÖRTÉNETÉBEN Irta : DR. HORÁNSZKY NÁNDOR (Budapest) M

agyar elmebetegügyről a XIX. század első felében még alig beszélhetünk, bár az 1790-92-i országgyűlés óta törvényhozásunknak szinte állandóan napirendjén volt a tébolyda ügye. Ezt a problémát azonban a következő fél század sem oldotta meg, bár sürgető javaslatok sokszor elhangzottak, sőt egyesek nagy adományokkal igyekeztek az egyre sürgetőbbé vált kérdést a megvalósulás felé vinni. Az elmebetegekről legfeljebb annyiban gondoskodtak, hogy a kórházakban egy-egy cellát építettek számukra, ami országosan mintegy 80 beteg elhelyezését tette lehetővé. A Rókus-kórházban „négy sötét kamrában" helyezték el őket.' Pest város alpolgármestere még 1851-ben is jelenti, hogy a Rókus-kórházban a „mindössze 8 kis szobából álló őrültek osztálya" semmiképpen nem felel meg hivatásának, mert abban sem a felügyelet, sem a gyógyítás lehetősége nincs biztosítva. Ebben az időben ápolt 22 betege közül is 16 vidéki, akiket más kórházban kellene elhelyezni. Az osztály fennállása óta 19 000 pengőforintnyi kárt okozott a kórházalapnak. Sürgős volna tehát egy megfelelő nagyobb elmeosztály felállítása.

2 Még égetőbbé vált a kérdés, amikor kormányrendelet eltiltotta magyarországi elmebetegek ausztriai intézetekbe való felvételét. Pedig Ausztriában a régi bécsi „Narrenturm" mellett az újabb korszellemnek megfelelő intézetek is épültek. De Magyarorszá6 Orvostörténeti közi. 81