Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 14. (Budapest, 1959)

Palla Ákos: Sibilla unguentaria a legújabb kutatás megvilágításában

hamu alatt. Az ásatások azóta mind máig folynak, s e városok területének majdnem fele most is vulkáni takaró alatt alussza álmát. Mindkettőt és néhány apróbb kis helységet 79 augusztus 24-26 között borította el a Vezúv kráteréből kitóduló horzsakő és hamu, amelyet a közben megeredt eső megszilárdított. Az innen előkerülő leletek

19 újból és erőteljesen ismét felcsigázták az emberi fantáziát és a gyűjtések újabb szakasza indult. Minden főúr, minden tehetős, ritkaságokat szerez gyűjteménye számára, s ezek között elsősorban római régiségeket keresnek. A leletek nagysága és száma azonban nem járt együtt a gyűjtők vágyával, több volt a gyűjtő, mint a műkincs. Ezt a helyzetet használták ki azután minden időben és ekkor is azok az élelmes és feltétlen művelt emberek, akik elődjeik útján haladva, műkincseket hamisítanak. Antik érmek és szobrok készülnek Itáliában és Ausztriában, Attila kézirata és római csonttárgyak itthon nálunk. Példa erre hazai vonatkozásban Litteráti Nemes Sámuel hamisítói tevékenysége. Lassan-lassan minden magángyűjteményben akad egynéhány római régiség, s köztük az újonnan készültek is, a hamisítványok. Köztudomású, hogy néhány évtizeddel ezelőtt a British Museum is sokat vásárolt a Brigetioban

20 kiásott római régiségekből, hogy azután később a különleges nagybecsűnek tartott és ismeretlen pannóniai stílust képviselő csontfaragványokat, vásárló szakértőinek nem kis megdöbbenésére, a hamisítások című gyűjteményébe helyezze át. A tehetős magánosok gyüjtőszenvedélye nem volt kisebb, mint a főuraké és azok ritkaságokat, régiségeket hajszolva, országokat utaztak be. Példa erre a barokk kor kimagasló alakja, a magyar orvos Zsámboki (Sambucus) János. Főurak, nemesek, polgárok gyűjtenek és szenvedélyük nem ismer korlátokat. Ezek közé tartozott a Sibilla tábla tulajdonosa, Kazay Sámuel debreceni tehetős gyógyszerész. „Ellenállhatatlan szenvedéllyel vásárolta öszsze a régi könyveket, érméket és ritkaságokat. 1711-ben született a Dunántúlon, s már mint debreceni polgár sokat járt külföldön. Ottó Fridericus Lires nevű kereskedővel 1739 táján bejárta Olaszországot, Firenzét, Mantuát, Sienát, állítólag Bajorországba is eljutott."

21