Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 14. (Budapest, 1959)

Palla Ákos: Sibilla unguentaria a legújabb kutatás megvilágításában

Egy korabeli peres ügy irataiból alkalmazottjának, Cherny provizor vallomásának adatai között találjuk, hogy „hivatkozik Óbudáról való Herschel Lebel nevű emberre, aki azt beszélte, hogy mikor ezelőtt 14 esztendővel (tehát 1758 körül) kezdett Kaza> Sámuelnek holmi régi római numizmákat procurálni . . ,"

22 Természetszerű, hogy nem egy embertől vásárolt, megbízottai voltak az egész országban. Gyűjteménye a „Collectio Kazaiana" országosan ismert volt és élete vége felé annak megszerzéséért számosan versengtek, többek között Jankovich Miklós is. Kézirat és könyvgyűjteménye, valamint régi pénzei és ritkaságai a debreceni református Kollégium birtokába kerültek. „A debreceni főtanodának 1714-ben 1452 kötet volt az állománya, 1791/2 közt Budai Ézsaiás könyvtárossága idejében szerezték meg a Kazay könyv, árem és ritkaság gyűjteményt."

23 A tulajdonában levő „réztáblák közül Weszprémi négyet ír le, kettőt Tótvázsonyban, Kazay szülőfalujában 1757 és 1760-ban találtak. A másik kettőnek Óbuda (Aquincum) a lelőhelye. Ezeket Kazay nem csekély költséggel 1765 körül szerezte meg."

24 A Mommsen által hamisnak tartott feliratok és a Weszprémitől felsoroltak azonosítása némi nehézségbe ütközik, mivel itt ellentmondó adataink vannak. Csak két felirat feltalálásának időpontja azonos, a többi nem egyezik, s így teljes biztonsággal csak két Kazay gyűjteményből származó darabot említhet az irodalom. Tanulmányunk tárgyán kívül pontosan azt a feliratot, mely szintén megvan, s melyről Révai József

25 azt írja, hogy az sírkő. Ez tévedés és önkényes! A felirat 77/76 mm nagyságú vörösréz lap. Megállapítását nyilván a szöveg értelméből vonja le, ezért jut erre a következtetésre. A Claudia Helpis kezdetű tábla alig nagyobb mint egy névjegy.

26 Tehát ezek alapján ma két bronztábla áll rendelkezésre, a Sibilla és a Claudia Helpis kezdetű. A többi hollétéről nem tudunk. Az előbbi kutatásunk célja, az utóbbi majd csak bizonyítékként fog szerepelni állításunk igazolása céljából. A Sibilla feliratú bronzlap 82 mm magas, 118 mm széles és cca I mm vastag, úgy az elő, mint a hátlapot feketés zöld, vékony, nem egyenletes elosztású patinaréteg fedi. A széleken többhelyütt