Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 14. (Budapest, 1959)
Prof. Szodoray Lajos, az orvostudományok doktora: Az orvostörténet oktatásának problémái hazai orvosegyetemeinken
mint kötelező egyetemi tantárgyat írja elő az orvostörténet oktatását. A Szovjetunióban végzett orvosainktól értesültem, hogy a nagyobb orvosi egyetemeken az orvostörténet oktatása a IV. évfolyam első szemeszterében történik, heti 2 óra előadás és 1 óra gyakorlat formájában. Az orvostörténeti gyakorlatok színhelyéül részben a tanszékek, részben pedig önállóan szervezett orvostörténeti múzeumok szolgálnak. Ennek a kollégiumnak keretében történik az orvosetika oktatása is. A Szövetségi Német Köztársaságban szintén kötelező az orvostöltén et hallgatása, heti két órás szemeszter idején, azonban nincs kijelölve, hogy ezt a kollégiumot melyik szemeszterben kell látogatni. Értesüléseim szerint Lengyelországban is nagy fejlődés mutatkozik az orvostörténet kötelező tanulmányozása irányában (itt foglalkoznak a kötelező vizsga bevezetésének kérdésével). A Német Demokratikus Köztársaságban magas színvonalon folyik az orvostörténet müvelése, azonban a meghirdetett kollégiumok látogatása nem kötelező. A Lengyel és Román Népköztársaságban neves szaktudósok vezetésével működnek egyetemi intézetek.. Amikor az orvostörténet kötelező oktatásának, illetve hallgatásának bevezetését felvetjük, egyidejűleg meg kell vizsgálni a mai tanmenetből az orvostanhallgatókra háruló terheket is, azaz fel kell vetni azt a kérdést, hogy nem jelentene-e egy orvostörténeti kötelező kollégium nehezen elviselhető túlterheltséget a hallgatóság részére. Evvel a kérdéssel kapcsolatban hivatkozni kell az Eü. Minisztériumban lefolytatott ankétokra is, amelyeken azonban végleges rendezés nem történt meg. Többek között Ernst Jenő professzor is „Az orvostanhallgatók túlterheléséről" címmel a Felsőoktatási Szemle egyik legutóbbi számában (7. köt. 295. old. 1958.) megjelent közleményében kifejtette, hogy az orvostanhallgatók időbeli lekötöttsége igen nagy és a hallgatóság munkájának hatásfoka aránytalanul kevés elfoglaltságához képest. Ernst Jenő heti 30 órában maximálná az előadások időtartamát. Általában az egyetemi oktatók elvben egyetértenek Ernst professzor véleményével. Ezért minden újabb kollégium beiktatása bizonyos megfontolást igényel. Nézetem szerint a fennálló túlterhelés nem lehet akadálya az orvostörténet egyetemi oktatásának, ha ezt