Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 14. (Budapest, 1959)

Farkas Károly, az orvostudományok doktora, előadása Markusovszky munkásságáról

egyetem építkezésének munkálatai. Ezt a hatalmas munkát Igazá­ból csak akkor tudjuk értékelni, ha figyelembe vesszük az egye­temi oktatásnak akkori helyzetét. A ratio educationis szellemében folyt az egyetemi nevelés és a legfontosabb irányító elv II. Jó­zsef meghatározása volt, miszerint az államnak nem tudósokra, hanem elsősorban erkölcsös polgárokra van szüksége. Az akkori orvosi kar a Hatvani és Újvilág utca sarki jezsuita kolostorba zsúfolódott. A tér és eszme korlátait Markusovszky és baráti körének reformjai törték szét. 4. Markusovszky messzenéző programjának kialakulását sokban segítette, hogy évente legalább 5-6 hetet töltött külföldön. Útjai során, amelyek közül többet barátaival, pl. Korányival tett, min­denütt rendkívüli figyelmet fordított az egyetemi oktatás és köz­egészségügy megismerésére. Ezek a tapasztalatok késztették a ha­zai közegészségügy megszervezésére. Ennek során olyan létesít­mények születtek, amelyek minden, hazánknál gazdagabb és fej­lettebb ország büszkeségére váltak volna. Utazásai alatt döbbent rá elmaradottságunkra és ismerte fel az orvos társadalmi szerepé­nek fontosságát. Az orvosi hivatás lényegét a megelőzésben és a gyógyításban jelölte meg. Jól érzékelte, már ebben az időben, hogy ennek a hivatásnak a legjobban szervezett formában tud az orvos eleget tenni. Ennek érdekében 1863-ban létrehozta a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társaságot, 1876-ban, abban az időben, ami­kor Európában másutt még alig volt hasonló intézmény, megszer­vezte a Közegészségügyi Tanszéket és 1886-ban az Országos Köz­egészségügyi Egyesületet. Már abban az időben felismerte, hogy ebben a kérdésben az állam és társadalom célja azonos. Az egészen kiemelkedő létesítményeket, valami egészen csodá­latos egyszerűséggel, egyéniségéből áradó közvetlenséggel tudta megszervezni. Legelsősorban azáltal, hogy minden igaz ügyet ön­zetlenül képviselt. Ennek köszönhette, hogy a nagy ügyek támo­gatásában maga mellett tudhatta és barátainak vallhatta korának legjobbjait. Sohasem a személy, csak az ügy volt számára fontos és ezért sikerült a legmegfelelőbb személyeket a megfelelő helyre állítani. Ebben a tekintetben különösképpen a közegészségügy köszönhetett sokat kitűnő meglátásának, amikor Fodor Józsefet

Next

/
Oldalképek
Tartalom