Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 14. (Budapest, 1959)
Dr. Vilmon Gyula miniszterhelyettes ünnepi beszéde
jövő fejlődése felé is irányt mutat. Talán egyetlen tudományágnál sincs olyan nagy jelentősége a tudomány története ismeretének, mint éppen az orvostudományban. Az orvosi gondolkozást irányító eszmék fejlődésének ismerete az orvosi haladás szempontjából nélkülözhetetlen. A hivatása magaslatán álló orvosnak ismernie kell az orvostudomány kialakulásának, fejlődésének menetét, hogy értékelni tudja azokat az erőfeszítéseket, melyeket ez ideig megtettek és azt az utat, amelyen a jelenlegi eredményekig eljutottak. Orvostörténeti műveltségre szüksége van minden olyan orvosnak, aki meg akarja ismerni hivatásának mélyebb értelmét, az orvostudomány igazi szellemét és kultúrtörténeti kapcsolatait. Megfelelő orvostörténeti műveltség nélkül az orvos csak töredékeket vagy jobb esetben részletképeket lát az orvostudomány fejlődéséből. Orvostörténeti ismeretek segítik ahhoz, hogy értékelni tudja az elmúlt idők tudományos munkásságának hasznosságát és tanulságait, hogy felismerje a jelenlegi orvosi gyakorlatban az évszázadokon át bevált gyógymódok továbbfejlesztését, alkalmazását. Történeti szemlélet szükséges ahhoz, hogy az orvostudomány általános kérdéseit, különféle elméleteit az orvostudomány fejlődésének folyamatába állítva helyesen értékelhessük. Az orvostudomány az egyetemes emberi kultúrának egyik igen jelentős területe. Az orvostudomány története, az orvostörténelem, az egyetemes művelődés-történelemnek igen érdekes és tanulságos fejezete. Az orvostudományon kívül alig van más tudományág történetében annyi felemelő, ragyogó példája az emberi szellem szakadatlan törekvésének, küzdelmének a természet igazi megismeréséért, a tudományos kutatás szabadságáért folytatott, szakadatlan harcnak a tudatlanság, a babona, a sötétség és a maradiság erői ellen, mint az orvostudomány történetében. Az orvostörténet nagy alakjai egyúttal az emberi haladásnak, a humanizmusnak, a kutatás, a megismerés és a gondolkodás felszabadításának hősei is, akik csaknem kivétel nélkül elkeseredett harcot vívtak a tévtanokkal, előítéletekkel, a közönyösség és a szándékos meg nem értés ellen.
