Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 14. (Budapest, 1959)
Dr. Vilmon Gyula miniszterhelyettes ünnepi beszéde
Az igazi orvos minden korszakban közvetlenül látta, tapasztalta a szegénységnek, nyomorúságnak, kizsákmányolásnak, tudatlanságnak és szellemi sötétségnek az egészségügyi viszonyokkal való legszorosabb kapcsolatát. Másrészt a természet kutatása és a felismert törvényszerűségnek hirdetése miatt előbb-utóbb összeütközésbe került vagy éppen üldöztetést szenvedett azoktól a hatalmasságoktól, akiknek érdeke volt a szellemi sötétség, maradiság, elnyomás és kizsákmányolás fenntartása. így érthető, hogy a nagy orvosok a szociális igazság, a társadalmi haladás meggyőződéses képviselői, sokszor bátor szószólói voltak. A társadalmi rend átalakításáért folytatott harcban a haladó eszmékért harcoló orvosok sorában találjuk Hamburger Jenőt, Jahn Ferencet és Weil Emilt. Az orvostörténeti kutatások azt bizonyítják, hogy az igazi orvos kora társadalmi küzdelmeiben mindig a kizsákmányoltak, az elnyomottak oldalán volt, mert felismerte, hogy az egészséges, boldog életért folytatott küzdelem elválaszthatatlan egyrészt a szellemi felszabadulástól, másrészt a társadalmi és politikai haladástól, az előjogok, az elnyomás és kizsákmányolás megszüntetésétől. Az orvostörténelem arra a kérdésre is választ ad, hogy ma hol van az orvos helye a társadalomban. Mi, akik az orvosi pályát változatlanul hivatásnak és nem foglalkozásnak tekintjük, igen nagyra értékeljük az orvostörténet jelentőségét, szerepét, az orvosok hivatástudatának, felelősségérzetének, öntudatának kialakításában, megerősítésében. Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy az egyetemekről kikerülő fiatal orvosnemzedék hivatástudata, önzetlen áldozatkészsége sok esetben nem kielégítő. Véleményem szerint a hiányosságok megszüntetését igen előnyösen előmozdítaná, ha a fiatal orvosnemzedék az egyetemeken és onnan kikerülve is többet foglalkozna az orvostudomány történetével. Feltétlenül a hivatástudat elmélyülését szolgálná a múlt küzdelmeinek, eredményeinek ismertetése, a nagy elődök példája, a haladó hagyományok felevelenítése. Fel kell hívni az orvostársadalom figyelmét az orvostudomány száz és száz nagy alakjára, akik a legmostohább körülmények között, anyagi támogatás nélkül, primitív eszközökkel, de hallatlan
