Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 14. (Budapest, 1959)

Dr. Vilmon Gyula miniszterhelyettes ünnepi beszéde

DR. VILMON GYULA MINISZTERHELYETTES ÜNNEPI BESZÉDE A

z orvoslás egyidős az emberiséggel. Az orvostudomány sokezeréves fejlődését, annak okait, tényezőit, eredményeit kutatni, kiemelkedő egyéniségeinek életét, munkásságát és hatását feltárni, röviden orvostörténettel foglalkozni annyit jelent, mint a mai orvostudomány fejlődését az adott korszak szellemének, művelődésének és gondolkodásának tükrében szemlélni. Az orvostörténész elsőrangú feladata azt kutatni és elemezni a múltban, ami a tudományt előbbre vitte, ami a maga korában a haladást szolgálta. A mai orvostudomány igen hosszú fejlődés során alakult ki. E fejlődés egyes állomásai, eredményei, alapját, kiindulási pontját képezték a továbbfejlődésnek, az újabb és újabb felfedezéseknek, az emberi test és természeti törvények egyre tökéletesülő megismerésének. A mai orvostudomány a fejlődés végtelen hosszú láncolatának utolsó láncszeme. Ebből a láncból a szerves fejlődés, a természetes összefüggések megszakítása nélkül egyetlen láncszem sem szakítható ki, vagy hanyagolható el. Az orvostudományt múltjától, fejlődésének gyökereitől nem lehet elszakítani. Az orvostudomány múltjának, haladó hagyományainak felkutatása új erő forrása. Az orvostudomány történetének kutatása nem öncélú tudományos foglalkozás, melynek lényege a múlt emlékeiben való elmerülés és a kiváló elődökre való visszaemlékezés, hanem az orvostudomány jelenlegi helyzetének, eredménycinek megértéséhez és értékeléséhez nélkülözhetetlen stúdium, mely a 2* 19