Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 13. (Budapest, 1959)
Dr. HATOS GÉZA: A kjeldahlozás története
neutrális közegben Arnd szerint 1917-ben). KjeldaM eljárását a Jodlbauer-íéle módosítással azonban ma is használják akkor, ha organikus nitrogén mellett egyidejűleg nitrát- vagy nitritni trog én is van. Jodlbauer módosítása helyett a Foerster-(20) féle is használatos, ennél redukálószerként a zinket nátriumthioszulfát helyettesíti. Az időrend tekintetében itt említem Glaes (21) „Methode sulfuric de Kjeldahl pour le dosage de l'azote" című, 1887-ben Brüsszelben megjelent munkáját. Ebben a munkájában Claes fontosnak tartja a feltáró lombik alakját és üvegének minőségét. Tapasztalatai szerint legjobb az olyan gömbfenekű gömbölyű lombik, amelyiknek a nyaka fokozatos átmenettel illeszkedik a gömbhöz. A lombik tartalma 250 cm 3 , nyakának hossza 150 mm, szélessége 25 mm legyen ; ebből a leírásból az ún. Kjeldahl-lombikra ismerünk. A lombik káliüvegből készüljön, jól hűtött, s egyenletes, ne nagyobb falvastagságú legyen. Claes a desztillálásnál a fix alkáli visszatartására alkalmas feltétet is leírta más egyebek között. Érdemes megemlíteni KjeldaM eljárásának Gunning (22)-tól eredő módosítását. Gunning módosítása az, hogy a feltáró kénsavba bizonyos mennyiségű káliumszulfátot tett a folyamat gyorsítására. Gunning 0,5—1 g vizsgálati anyagot kb. 300 cm 3-es rövidnyakú gömblombikba tett, hozzáadott 20—30 cm 3 káliumszulfátos kénsavat, a lombik tartalmát Bunsen-égőn hevítette. Gunning szerint minden más hozzátétel nélkül is színtelen lett a folyadék, gyakran már félóra múlva, esetleg még előbb is, 1 y 2 —2 óránál tovább tartó forralásra nem volt szükség. Gunning módosítása még ma is gyakran használatos, mert ezzel a feltárás ideje megrövidül. A Kjeldahl-íéle, szószerint „szerves eredetű" nitrogénmeghatározási eljárást, közlésének úgyszólván első pillanatától kezdve igyekeztek sokféle szénvegyületre alkalmassá tenni. Az erre irányuló munkánál ismételten a magyar Asbóth Sándort (18) említem, aki a kénsavval hevítéskor segédanyagként cukrot és rézoxidot használva, a nitrobenzol, trinitrofenol és azobenzol, továbbá többféle ciánvegyület nitrogéntartalmát kielégítő eredménnyel határozta meg. Jodlbauer módosítását Dafert (23) a nitro-, nitrozo-,
