Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 13. (Budapest, 1959)
Dr. HATOS GÉZA: A kjeldahlozás története
Tudomásom szerint az erre vonatkozó első közlés Rube- (5) tői ered, ki 1883. október 12-én kelt, s a Ztschr f. anal. Chem. szerkesztőségéhez írt levelében említi, hogy a KjeldaM szerinti meghatározási mód nagyon jó, s bár időmegtakarítással nem jár, azonban nagyon ajánlható olcsósága miatt. Kreusler és Henzold (6) az üveg alkalikus reakciójáról szóló cikkükben említik, hogy KjeldaM eljárását kipróbálták tiszta vegyületekkel, s a mutatkozó különbségek okát annak tulajdonították, hogy a vízgőz a közönséges üvegből alkálit old ki. Heffter, Hollrung és Morgen (7) — Marcher ösztönzésére — kipróbálták KjeldaM eljárását. 65 különböző anyagot vizsgáltak meg KjeldaM, továbbá Varrentropp— Will eljárásával; minden esetben párhuzamosan 2—2 vizsgálatot végeztek. A kétféle eljárással kapott középértékek nagyon megnyugtatóan egyeztek. A nátronmeszes eljárással a párhuzamos vizsgálatok középértékben 0,068%-kal a Kjeldahl-íélével 0,045%-kal különböztek. Mintegy 400 vizsgálatot végeztek KjeldaM szerint, s úgy találták, hogy egyenletes vizsgálati anyagnál néhány század százalékos egyezést könnyű elérni, legnagyobb különbségnek 0,07%-ot lehet tekinteni. Kiemelik a KjeldaM-íéle eljárás előnyeit, végül leírnak egyszerre hat vizsgálatra alkalmas, köralakú hevítőállványt, s ugyancsak egyszerre hat desztillálásra alkalmas készüléket; ennél Kreusler és Henzold (6) ajánlatára csehüvegből készült hűtőcsöveket használtak, a csövek négyszögletes alakú bádogszekrényben voltak elhelyezve. KjeldaM eljárását nemcsak a mezőgazdasági kísérleti intézetekben, hanem az élettani intézetekben is azonnal használni kezdték. Ez utóbbi helyeken történő használatáról legelsőnek Petri és Lehmann (8) dolgozatát említem. Ezek a szerzők KjeldaM eljárását a vizelet összes nitrogénjének meghatározására igen jónak mondták, a feltárást pontosan KjeldaM szerint végezték. Petri és Lehmann a desztilláláskor a folyadék lökdösődésének elkerülésére vízgőzt áramoltattak keresztül a forralólombikon. A vizelet nagy nitrogéntartalma miatt (5—10 cm s vizeletet véve a meghatározáshoz) normálsavat használtak,, a titrálást érzékeny lakmuszoldat segítségével végezték.
