Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 13. (Budapest, 1959)

Dr. HARDI ISTVÁN: A psychotherapia fejlődéstörténete

belépéskor következett be és feltehetően a már elmondottak szuggestív-hypnotikus úton történő előidézésével volt elérhető. Egy epidaurosi kőtáblán a következő olvasható: ,,Agostratos fejfájása miatt nem tudott aludni. Amint a templom abatonjába ért, elaludt és álomba merült. Azt álmodta, hogy az isten meggyógyította fejfájását, talpraállította és megtanította harcolni. Eljött a gyógyulás napja, s röviddel utána a nemeai játékokban vett részt és a küzdelemben győztes lett". Mint az előbbiekben is láttuk, az ókorban az elmebeteg szinte bizonyos tisztelet tárgya volt, — ha isteni erők magasabb rendű megnyilvánulását látták benne, — de gyűlölet tárgya, ha gonosz erők kisugárzását feltételezték róla, s ilyenkor sorsa a társadalomból való számkivetettség lett. Ezért is oly jelentős Caelius Aurelianus szemlélete, aki az ilyen betegek számára sétát, zenét és könnyű olvasmányokat javasolt, valamint •— és itt következik a tulajdonképpeni psychotherapia — megfelelő hangú és szintű beszélgetéseket. Az előbbiek célja az volt, hogy a beteg figyelmét kóros gondolatairól, lelki tartalmairól elterelje. Aristoteles (I, e, 384—322) filozófiai rendszere számos olyan tételt és megfigyelést tartalmaz, amely a későbbi psychotherapiás munkában igen jelentős. Elsősorban a katharsis fogalmának megalkotásáért lehetünk neki hálásak, amit a drámáról szóló esztétikai gondolatmenetében alakított ki, mely szerint együtt örvendünk és szenvedünk a főhőssel, minden érzésünket a vele kapcsolatos cselekménybe összesítjük, s a művészi élmény átélése közben mintegy megtisztult érzésekbe emelkedünk ós feloldódunk. Ezt a jelenséget nevezte Aristoteles katharsisnak. Freud és Breuer, — mint ezt később látni fogjuk, — a hypnosisban észlelt érzelmi megkönnyebbülés, oldódás jelölésére ugyancsak ezt a fogalmat használta fel. A középkort az egyház uralma jellemzi. A feudalista középkor egyháza csak azt tartja igaznak, amit Aristoteles és a biblia tanai alapján az egyházatyák jónak tartanak. Az ókor istenei a babonás középkor demonológiájában élnek tovább. A középkori ember fantáziavilágát ördögök, sátánok és angyalok töltik be. Az elmekórtan szemlélete is vallásos-babonás, misztikus