Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 12. (Budapest, 1959)

Dr. SZÖKEFALVI-NAGY ZOLTÁN: Kováts Mihály orvos, a magyarországi természettudományos ismeretterjesztés egyik úttörője (1762—1851)

KOVÁTS MIHÁLY ORVOS, A MAGYARORSZÁGI TERMÉSZETTUDOMÁNYOS ISMERETTERJESZTÉS EGYIK ÚTTÖRŐJE 1762—1851 Irta: Dr. SZÖKEFALVI-NAGY ZOLTÁN (Eger) A z újkori természettudománynak legérdekesebb, eredményes és eredménytelen próbálkozásokban leggazdagabb korszaka a XVIII. század közepétől a XIX. század közepéig tart. A szellemtudományok ezt az időt a felvilágosulás századaként emlegetik, de a természettudományok fejlődésére is nagyon találó ez a szó. A középkori természettudományra jellemző sötétség ekkor kezdett véglegesen feltisztulni, eltűnni. Büszkeséggel, méghozzá jogos büszkeséggel mondja ekkor Kultsár István: ,,A' Physica többé nem Mágia, a' Chemia nem Alchimia, az Astronomia nem Astrologia, 's az Orvos nem Charlatan, nem vénasszony, 's orvoslása nem kuruzslás, nem babonáskodás: hanem egy a' természeti tudományok közül vagy helyesebben minden természet tudományok summája", A tudományok kiléptek elzárkózottságukból, szakítottak misztikus jelölésrendszereikkel, sőt szakítottak a tudomány nyelvével, a latinnal is, s a nemzetek nyelvén kezdik a tudományok eredményeit ismertté tenni. Hazánkban ez a folyamat a Nyugathoz viszonyítva elkésve indul meg. Még 1774-ben is Kováts István azáltal akarja Krueger német nyelvű fizika könyvét közelebb hozni tanítványaihoz, hogy azt lefordítja latinra. Ugyanakkor azonban, eleinte ugyancsak kezdetleges formában, de megszólalnak a tudományok magyarul is.