Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 12. (Budapest, 1959)

Dr. BENCZE JÓZSEF: A magyar nép mesterséges gyógyfürdőiről, a füstölésről és gőzölésről

„szemmelverés" ellen is. A terhes asszony, a szülő nő füstölése mindennapos volt a régi világban. A kisgyermek növekedésének majdnem minden fázisát különböző füstölésekkel kezdték. A haj kinövése, a fogzás, a járni tanulás, a beszéd elkezdése stb., stb., mind különböző babonás és kultikus füstöléssel volt kapcsolatos. De az egyszerű házimunkák, a fejés, a kenyérdagasztás, a csirkekeltetés, a borjúzás stb., mind alkalmak voltak az ezerfajta és furcsa füstölés alkalmazására. A füstöléseket nemcsak ezekkel az életmegnyilvánulásokkal hozták összefüggésbe, hanem rendszerint a meteorológiai jelenségek és a nagy ünnepek, vagy a szentek névnapjai is fontos tényezők voltak. A füstölést, mint profilaktikumot és gyógyszert éppúgy alkalmazták a háziállatoknál, mint az embernél. A különböző betegségek füstöléseit, néha egész fantasztikus módon és eszközökkel hajtották végre. A növényi, állati és vegyi anyagok felhasználásán kívül az emberi haj, a bajusz, a körmök elégetése és füstölésén kívül ismerjük a cinóberrel vagy a tiszta higanynyal és kénnel, ruhadarabokkal, sőt vallási célra felhasznált anyagokkal, pl. tömjénnel, szentelt barkával, harangkötéldarabbal stb. való füstölést. Éppúgy ismeretesek az atropa belladonnával, fokhagymával és más komoly növényi szerekkel való füstölések. Teleki Mihály levelezéséből tudjuk, hogy a XVL században atoniás vérzésnél hét darab foglyot lőttek, és azok tollával füstölték meg a beteg asszonyt. Nádasdy Tamás nádor családi levelezéséből ismerjük, hogy pestisveszedelemmel szemben „Íremmel és fenyővel" füstöltetik a házakat és lakásokat. A beléndek, mint füstölőszer, gyakran emlegetett és hasznos orvosság. Használták fogfájás és fejfájás ellen a fej megfüstölésére oly módon, hogy magvait izzó parázsra hintették. Beythe András is emlegeti az ő Fives könyvében (1595), de Diószegi Borbély István (1676), valamint Diószegi Sámuel (1813) hasonló recepteket ír elő. Felvinczi György a már említett versezetében (1694) ezt írja: „Hogy nagy fájdalomtól fogaid enyhítsed, Párhagymának magvát s bilindek megszedgyed, Temj énnel mindkettőt egygyütt megégessed, Töltsér tsőjén ezzel fogaid füstöljed." w