Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 12. (Budapest, 1959)
Dr. BENCZE JÓZSEF: A magyar nép mesterséges gyógyfürdőiről, a füstölésről és gőzölésről
volt kalendárium, amely bőségesen ne foglalkozott volna az érvágással és a köpölyözéssel, ezzel kapcsolatosan — de ettől függetlenül is —• a mesterséges fürdők hasznával. A XVI. és XVII. századokban annyira népszerű kassai, lőcsei, kolozsvári, pozsonyi, debreceni, budai és bécsi kalendáriumok és csíziók kezdetleges illusztrációkkal prózában és versben ajánlgatták, javasolták a mesterséges fürdőket, gyakran azonban éppen egészségi okokból tiltották is, csak a XVIII. század második felében látjuk, hogy a kalendáriumok sokkal inkább tanácsolták a házi gyógyfürdőket is és leírták azok összeállítását. Ezek a kalendáriumok a magyar népnek mindig kedves olvasmányai voltak, olvasgatták, forgatták és ha akadt a faluban, később a családban egy-egy írástudó, akkor általa újra és újra tanulmányozták. Ott voltak a mestergerendán és így nem alaptalanul állíthatjuk, hogy valósággal fokmérői voltak a mesterséges fürdőzés elterjedésének is. Ismerjük Felvinczi Györgynek: „De conservande bona Valetudine Liber Scholae Salernitatae" versezett magyar fordítását, amelyben öt helyen is ajánlja a mesterséges fürdőzést. (Lőcse, 1694. Brever nyomda), pl. a 36. oldalon ez áll: Munkák gyakorlási, ide s tova mozgás, Hasmenéssel edgyütt, veríték, izzadás, Gyakran megferedés, Doktori purgálás, Ezekkel lesz testnek Tavasszal újulás." Apáczai Tsere János „Magyar Enciclopediája", amely Utrechtben 1653-ban jelent meg, minden hónapra megjelöli a fürdés hasznát vagy tilalmát, pl. „Januáriusban eret ne vágass, hanem feredővel ely". Valamikor igen nagy közkedveltségnek örvendő Pannóniai Kalendárium (Béts, 1690., 1710., 1740.) már nem versben, hanem prózában foglalkozik a förödéssel. Természetesen ez is — mint a kalendáriumok általában — a meteorológiai vonatkozásokkal hozzák kapcsolatba mindig a „förödés" javallatát. Hasonló regulákat találunk Mizáldy: „Kerti dolgoknak orvosságos hasznai" c. könyvében, 1669. Kolozsvár, valamint Köleséri Sámuel orvosi tanácsaiban, amelyek a híres Ko-