Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)

40. Alorvosok, azaz a törvénytelenül orvosi gyakorlatot folytatók rendelvényeinek sohase tegyen eleget. 41. A rendelvények elkészítésénél ne helyettesítse olcsó szerekkel a drágákat, sőt még olyanokkal sem, amelyeket ugyanolyan hatásúnak gondol, mert nem tudja a rendelőorvos szándékát. Amikor valamely gyógyszercikke nincs meg, ennek egy más szerrel való helyettesítését maga az orvos kérje. 42. Mikor a rendelvényen valami kétesen van kifejezve vagy nem olvasható, vagy az adagolásban a gyógyszerész tévedést vesz észre, azt semmiképpen el ne készítse, hanem előbb küldje vissza az orvosnak magyarázatért vagy helyreigazításért. 43. Nagyobb jelentőségű szer elkészítését sohase bízza a tanulóra, annál kevésbé a feleségére, gyermekeire vagy valamely jobbágyára. 44. Mérgeket mindig maga a gyógyszerész adjon ki, de sohasem az orvos rendelvénye nélkül. A kézművesek egyidejűleg vagy a városi tanács, vagy valamely hivatalos személy bizonyítványát tartoznak felmutatni, melyek külön-külön a mérgek nyilvántartó könyvéhez csatolandók. 45. Ahol több gyógyszertár, több alkalmazott van, a gyógyszert elkészítő alkalmazott nevét rá kell írni a címkére. 46. A betegek nyilatkozatait (megjegyzéseit) fogadja udvariasan, azokat nappal és éjjel gyorsan, zsörtölődés nélkül és abban a sorrendben szolgálja ki, ahogyan jöttek. Amikor szükséges, a használati utasítást illetően oktassa ki őket. Amikor pedig valami sürgős rendelvény érkezik, amelyre az orvos „sürgős" jelzést tett, mindenekelőtt ezt szolgálja ki. 47. Járvány idején a gyógyszertárban valaki mindig éjjeli szolgálatot teljesíteni tartozik. 48. A patikárius, helyettes, segéd, tanuló ne tegyék közzé a betegeknek titkos betegségeit, amelyekből ezekre tekintélyüknek valami kisebbítése hárulna. 49. Valamelyik orvos rendelvényeit más által, vagy kirurgus sebkezelő által lemásoltatni még kevésbé engedje meg, sem pedig azok bírálatának ne tegye ki.