Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)
„Warscheinlich aber bezieht sich die Stelle auf das Einsetzen der Wehen, die der Ägypter sich hier als nicht von der Mutter, sondern vom Kind ausgehend vorgestellt hätte." 51 Foglalkoztak annak lehetőségével is, hogy már előre megállapíthassák a születendő magzat nemét. Szinte súrolja a biológiai szemléletet —• amelyről az egyiptomi ismeretek mellett nem lehetett valójában szó -— az a módszer, hogy terhes nő vizeletével öntöztek búzát és rozsot és ha a búza nőtt ki előbb, ;ikkor fiút vártak (H. Brugsch Recueil, II. 107. tábla). A belszervek betegségei közül elsősorban azokat ismerték fel, amelyek látható, vagy tapintható elváltozásokkal járnak, mint duzzanat, illetve felfúvódás, továbbá olyan jól értékelhető tünetekkel, mint a láz, fájdalom, vagy pedig a székelés és vizelés megváltozása. Az Ebers-féle papyrus a gyomor- és bélrendszer 18 különféle betegségét írja le. A gyomor szerintük a „szív szája" (ro-ib). Tudnak arról, hogy az étel a bárzsingon át jut a gyomorba, majd onnan a bélbe és a végbélbe (Ebers-f. pap. 41,1 és 39,17). A különböző — alakilag is eltérő —< bélrészleteket azonban nem különítik el, csak bélről (kab) esik említés. A babylóniaiak pontosabb ismeretekkel bírtak, mert szövegeikben már vékony- (erru qatnu) és vastagbél (erru kabru) szerepel. Mind a babylóniai, mind az egyiptomi orvostudomány a boncolási tilalmak következtében csak kezdetleges anatómiai ismereteket nyerhetett, de úgylátszik, hogy az állati szervekből történt jóslások miatt a babylóniaiaknál az állatanalógiákhoz több lehetőség nyílott. A végbélnyílást, mint a bélrendszer látható részét, természetesen külön névvel illették az egyiptomiak (phuj, illetve a ritkább phuj. t) és a babylóniaiak (hallu, illetve qennatu) is. Grapow azon a véleményen van, hogy az „alfél pásztora" egyiptomi kifejezés azonos a görögök „iatroklystes" megjelölésével. Az egyiptomiak kiváló megfigyelőképességére vall, hogy jelentőséget tulajdonítottak annak, ha a széklet véressé, vagy nyákossá válik, vagy ha hasmenés, illetve székrekedés lép fel. Az orvos ebből láthatja, hogy „a betegség a végbélig terjed" (Ebers-f. pap. 37,14). Hibát követnénk el, ha olyan szöveg felett
