Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)
ereket (Ebers-f. pap. 105,4). A vérzéseket tüzes vassal (hmm készülék?) csillapították (Ebers-f. pap. 109,11—18), de ezt használták a daganatok műtétjekor is (Ebers-f. pap. 106,2—109,11). Más esetekben az égetést izzó faszilánkkal (da) végezték, ilyen pl. az Ebers-f. papyrus egyik fülészeti esete (91,2—92,7). Nyilvánvaló, hogy Hippokratesnak az égetésről alkotott felfogása („Aphorisma" zárórésze) egyiptomi ismereteken alapul. Egészen nagyvonalú és kétségtelenül a tapasztalatokat veszi figyelembe a Smith-féle papyrus 4. sz. esete, amikor leírja, hogy a koponyacsontokon áthatoló tátongó sérülést az orrból és fülből ürülő vérzés, valamint a tarkó merevsége kísérheti. Anélkül tehát, hogy akár az aetiologiai kapcsolatokról, vagy a kórlényegről bármit is sejtenének, kizárólag a megfigyelés alapján leírják a meningitisszel szövődött, fejsérüléssel kapcsolatos koponyaalapi törés kórképét. Bármennyire is csodálatunkat érdemli meg ez a leírás, mégsem beszélhetünk többről, mint helyes empíriáról, mert minden további következtetés már eltérne a tényleges valóságtól. Nem mondható csekélynek az ó-egyiptomiak szülési tudása sem. Falfestményeik szerint az egyiptomi nők meglehetősen keskeny medencével rendelkeztek. A szüléseket eredetileg a tehénfejű Hathor. majd a vízilófejjel ábrázolt Thoëris istennők védelmezték. Amun-ról, mint a szülést elősegítő istenről a Jcésőbbie/cben emlékezünk meg. A Westcar-papyrus szerint ülő helyzetben szültek az egyiptomi asszonyok. Ez — mint említettük —' megfelel a képzőművészeti ábrázolásnak. Spielberger szerint téglából készült széken szültek, amit Grapow is megerősít, mert vizsgálatai szerint az Erman szövegekben is •— hasonlatként — szó esik a szüléskor használt téglákról (Denksteine, C.), de avval egy szülési varázsmondás is foglalkozik (Zaubersprüche für Mutter und Kind, 6,5). Grapownál is találunk hivatkozást a Westcar 9,22 és 10,4 sorokra, előbbi a Répap teherbejutott feleségének szüléséről 5 " ad tudósítást. Orvostörténelmi szempontból igen fontos Grapow következő megállapítása, ami az Ebers-féle papyrus ro . ib-gyomor betegségeivel foglalkozó fejezet 206. számú esetének elemzéséből adódott: 14 Orvostörténeti közi. 209
