Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)

Bár — mint említettük — az írásbeli emlékek alapján a bebalzsamozás sokkal ősibb időkig vezethető vissza, mégis a jelenleg ismertek közül, az eddigi legrégebbinek tekinthető múmia

41 a II. dynastia korából származik (E. G. Smith). A bebalzsamozás lényegét abban foglalhatjuk össze, hogy a belszerveket ferdén futó — nagyjából pararectalisnak mondható — hasi metszésből távolították el. Ezután következett az agy kivétele, majd pálmaborral öblítették a holttestet és azt néhány hétig nátronban (sófürdőben) pácolták. A különböző kólókkal változóan, a hullát balzsamokkal, illó olajokkal, gyantaféleségekkel, szurokkal, Nílus-iszappal stb. kezelték, illetőleg gyantával, olajokkal, vagy szurokkal átitatott anyagokkal, sőt néha illatos fák forgácsaival tömítették a testüregeket, A koponyabelvilágba illó olajokat töltöttek (Dendera, III. 74), a késői időben. — így az általunk vizsgált esetekben is •— erre a célra szurkot használtak. Breasted szerint az első évezredtől kezdve, de valószínűleg már sokkal előbb, tovafutó varratokkal egyesítették a balzsamozáskor ejtett hasi metszést (Smith-f. papyrus). A múmiát — a fent említett anyagokkal átitatott — pólyákba göngyölték. Későbbiekben az arcnak megfelelő múmiamaszk található, amely előkelőbb halott esetén annak arcvonásait tünteti fel. A görög időktől a múmián művésziesen festett képek mutatiák be a halott arcát, ilyen pl. a berlini egyiptológiai múzeumban az iu. 25. körüli evekből származó gyermekmúmia, vagy a ,,núbiai"-nak nevezett arckép (iu. 175). ahol azonban — mint azt Morenz is hangsúlyozza — már a görög művészet hatása érvényesült. A múmia-koporsók alakja az ó-birodalomban és a közép-birodalomban jellegzetesen négyszegletes, rendszerint házat utánoz. Az új birodalomban kerültek használatba az emberalakot ábrázoló koporsók. Vizsgálati anyagunkban (Mérei Gy. és Nemeskéri J.) 17 alkalommal transnasalisan, 2 esetben az öreglikon át vették ki az agyat és 6 esetben egyáltalában nem találtuk az agy eltávolításával kapcsolatos torzító beavatkozásnak nyomát. Ez megegyezik E. G. Smith és Dawson azon megállapításával, hogy a