Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)

ziók a gazdaságnak nem kis kárával szoktak lenni. De a közönséges Jónak fenntartása egy néhány személyes emberek káráért el nem mellőztethetik." (Mátyus id. mű I. 457. 1. A mi kiemelésünk.) Az egész közösség érdekei —• hangoztatja a felvilágosodás eszméit valló Mátyus — az egyéniek felett állanak. A nemi betegségek megelőzésének gondolata is foglalkoztatja. Kifogásolja, hogy egyes „Magistratusok gondatlansága „miatt" a francos fekélyek miatt utálatos személyeket oly szabadon engedik járni, mindenütt a közönséges gyülekezetekben is." (Mátyus, id. mű. I. 266. 1.) S e veszedelmes kórságokat az Erdélyszerte garázdálkodó prostituáltak terjesztik leginkább. „Nálunk is, ha elnézzük a sok korcsomra házaknál a félre való szegeletekben s egyebütt is az evégre egybegyűlt bestiáknak számát, akiket is többire behunyt szemmel néznek a Magistratusok, úgy látjuk, hogy könnyen találhat akármely rühös disznó magának egy csutakot, amelyhez megvakarodhassék." (Mátyus, id. mű VI. 680. 1.) Ez a közöny annál veszedelmesebb — jegyzi meg •—, mert a nemi betegségek következtében oly sokain pusztultak el „kivált e mái időben, amikor a kóborló bujaság csaknem a baromi utálatig mindenfelé ennyire erőt vett... hogy a Pestis és a Fegyver együtt sem tettek annyi pusztítást, mint ez egyedül." (Mátyus, id. mű VI. 681. 1.) Mátyus szigora azonban nem a „fekete sárral eltölt fejű Moralisták" életgyűlölete. Maga is hangoztatja, hogy vannak „ártatlan szeretők" — a szegény leányanyák. Ezek iránt megértést követel. „Kegyetlenségnek tartanám őket mindjárt az erkölcstelenségnek rút mocskával bemázolni, annyival inkább törvényszék eleibe idézni." (Mátyus, id. mű VI. 684. 1.) Arra kell gondolni, hogy „ha valamely szegény leány nem lévén úgy módja mint a gazdagoknak, hogy maga idejében férjhez mehessen, házasság kívül egyszer-kétszer megesett, és k .. -nak tartatik is, nem tudom, hogy a szent házasság után férjekkel együttélő asszonyoknál fajtalanabbaknak igazság szerint mondathatnak-é?" (Mátyus, „Diaetetica" II. 120. 1.) Ezek a humanista nézetek vezetik akkor, amikor lelkesen üdvözli a II. József által Bécsben létesített menhely felállítá-