Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)

mely a gazságot kimoshassa keresztül rajtok nem foly, a ganéjt és megdöglött állatok testeit a városhoz közel.. . hordják". (Mátyus. id. mű I. 246. 1.) íme tehát a városok tisztátalansága mellett Mátyus meglátja a helytelen lakásépítkezés káros voltát és a csatornázás, a jó vízellátás szükségességét is hangoztatja. Azokat, akik a szemetet az utcára hányják, s ezáltal ,,az aert... s azzal a lakosok egészségét is megrontják, szigorúan meg kell büntetni — írja. ,.A jól rendelt városokban — éppen ezért — a vargákat, tímárokat, szűcsöket, mosókat, és másféle bűzhödt mühvel bánó mesterembereket is, mindenütt a városon kívül folyó vizek és patakok mellé szokták csapni". (Mátyus. id. mű I. 246.) Elítéli azokat, aki ,,a mosadék leveket, pervátákat, húgyos edényeket az utcára öntik ki; a döglött kutyáknak és macskának testét is ott engedik elsenyvedni." (Mátyus, id. mű. I. 268. 1.). Mérhetetlenül káros ez az egészségre. A Mátyus festette kép semmiben sem túlzott. Hisz az erdélyi városokban a házi szemétnek az utcára való kiöntése jóllehet már a XVI. sz. óta tilos volt, mégis azt még a XVIII. sz. folyamán is egyszerűen a házak elé — az utcára —, jobb esetekben a folyók partjára hordták ki. Még a fejlettebb szász városokban is (pl. Brassóban) csak ritkán seperték az utcákat. A nagyobb városok költségvetéseiben a XVIII. sz. elejétől kezdve szerepel ugyan az utcák tisztítása, a valóságban azonban továbbra is többnyire csak az eső mosta azokat. Az emésztő gödrök sem voltak vízhatlanok. Nem egy helyt még a XVIII. sz. folyamán is az egyes házakon levő, a várárokra vagy patakokra nyíló erkélyszerű kiugrók szolgáltak a szemét és az emberi ürülék eltávolítására. (Magyary-Kossa Gyula: „Magyar Orvosi Emlékek" I. 156. 1.) Mindez városaink nagyfokú talajszennyeződéséhez vezetett. A legtöbb helyt az iparosok is a lakossággal elvegyülten éltek. Az utcák és terek tisztátalanságát, a talaj fertőzöttségét nagyban fokozta az is, hogy állatok tartása és ölése a legtöbb városban megengedett volt. (Gortvay, id. mű 331. 1.) A talajfertőzések egyik fontos tényezője a gazdátlan, kóbor-kutyák elsza-