Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 8-9. (Budapest, 1958)

Dr. Katona Ibolya: Dr. Kéry (Bittner) Imréről

felállításáról, a veszteglőházak elkészítéséről, az ideiglenes kór­házak felállításáról és berendezéséről. A járványnak még híre sincs Békés, Csongrád, Arad megyékben, amikor már a vármegyei karok és rendek június 2-án, rendkívüli ülésen a védekezés módját, feltételeit határozatba foglalják. Nagy súlyt fektettek a makói és a pécskai patika gyógyszerrel való ellátására (chlormész, ópium, bismut, Dover-por, calomella, fodormenta, székfűvirág, kosbor­gyökér). Hoffmann Károly csanádmegyei főorvos helyes közegészség­ügyi szemléletét dicséri, hogy a vármegye határozatát úgy hozatta meg, hogy az ideiglenes (fertőző) kórházat nem a város belterüle­tén, hanem a külterületén létesítsék. A ,,kiküldöttség"-nek a főorvosok is tagjai voltak, de ,,rájuk nem sokat hederítettek". Mikor még a kolera a közeli megyékben sem mutatkozott, a választmány már kordont és vesztegzárat akart felállítani, ami ellen Kéry tiltakozott, de az alispán durván visszautasította egészségügyi szakvéleményét azzal, hogy : „itt mi határozunk !" Azt az indítványát pedig, hogy küldjenek orvo­sokat tanulmányútra a már kolerás vidékekre, megtagadták azzal, hogy „főorvosainkra magunknak van szükségünk". Pár nap múlva azonban mégis jónak látta Kéryt és az egyik járási orvost útnak indítani. Ellátták őket előfogat használatára érvé­nyes utalvánnyal (ad proprias rationes), királybiztosi útlevéllel és az állam költségére vásárolt nagymennyiségű gyógyszerrel, majd útnak indultak. Csongrád és Csanáel megye közötti határon az országút egyik oldalán egy vendéglő állott, melyet „veszteglő­nek" használtak. Itt tartották azokat az embereket 10 napig, akik egyik megyéből a másikba utaztak. Nyomorult állapotukra jellemző volt, hogy „ágynemű helyett tiszta szalma szolgált ; táplálékról pedig meglehetősen volt gondoskodva azok részére, kik meg is fizethették". Az országút másik oldalán egy bódé-tákolmányban tartózko­dott a megyei esküdt, aki az orvosrendőri intézkedések végrehaj­tását szorgalmazta. (Figyelmeztette őket, hogy csanádi lovakkal tovább nem mehetnek.) Odaérkezésükkor az esküdt egy paraszt­biztost Vásárhelyre elküldött lóháton, hogy a csanádi előfogatot visszaküldhessék és a csongrádi járművön folytathassák útjukat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom