Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 8-9. (Budapest, 1958)

Dr. Katona Ibolya: Dr. Kéry (Bittner) Imréről

birtokos megjelent nála, s elmondotta, hogy az ott dolgozó parasztok ígérgetik, hogy ha ismét oltani akarnak, vasvillát fognak használni, akkor kikutatta a fenyegetés okát. A bujtogató az özvegyasszony volt ki 93 gyermeket oltott bó bomlott oltóanyaggal. (9 gyermeknél járt csak sikerrel az oltás, ugyanakkor himlőjárvány keletkezett, többen megvakultak, megbénultak, 15—20 gyermek-haláleset fordult elő.) Ekkor már nem nézte tétlenül a lakosság pusztítását. Az alispánhoz felterjesztést adott be, melyben hivatkozik az egyszerű, tudatlan asszonynak megadott oltási engedély törvénybe ütköző mivoltára és veszélyére. A válasz nem sokat váratott magára. Az alispán a bejelentés érdemi részét figyelmen kívül hagyva elrendelte, hogy a himlőoltást a fél járásban végezze el. Sértőnek tartja a választ, mert ,,mint orvostudor szabadon olthatok ott és akkor, ahol és mikor nekem tetszik".

3 A fennálló rendelkezések értelmében oltani csak okleveles orvosnak szabad, az orvos csak ,,rovatos bemutatást" köteles vezetni, melyet a megyei főorvosnak kell felterjeszteni. Kéry magas ethikájú orvos, sérelmezi az alispán eljárását, de az egészségvédelem érdekében a „közjót, amennyiben ez tőlem tellik, előmozdítani kötelességemnek tartom". Ezért 17 községet, mely a grófi birtokhoz tartozik, nemcsak ingyen beoltott, hanem még a fuvarköltséget is saját zsebéből fizette, hogy „a szegény adózókon némileg segítsen". A járási orvos halála után másfél évig a teendők ellátását díjtalanul vállalta. Az alispán javaslatára a megye nagy kiterjedésére való tekintettel még egy főorvosi állás iránti kórelmet nyújtottak be a helytartótanácshoz, s énnek engedélye alapján 1829ben meg is választották. Ez volt életében az első alkalom, ahol a „pompás díszmagyar öltözékű közönség"-ben gyönyörködhetett. Működése során kieszközölte, hogy minden kerületben 2 kerületi orvos működhessék és a patikák számát 1-ről 4-re emeltette, így teremtette meg az egészségügyi ellátás alapfeltételeit. Az 1831. évi hazai kolerajárvány idején Csongrád megye királyi biztosa választmányt alakított, mely felügyelt a községek tisztaságára, a piacra, az élelmiszerárusításra, annak raktározására. Gondoskodott az egészségügyi személyzet beosztásáról, őrségek