Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 8-9. (Budapest, 1958)

Dr. Katona Ibolya: Dr. Kéry (Bittner) Imréről

mára. „Aki tudja, hogy a hallás az embert a szellemi világgal hozza érintkezésbe, s aki eszerint az ép hallási tehetséget érdem szerint megbecsülhetetlen kincsként méltányolni tudja, könnyen megfejtheti magának azon gyötrelem érzetét, melynek egész életében most részese leendek." Ügy érezte, hogy helyesebb, ha visszavonul, ezért vidéken telepedik le, „ahol a süketember kevesebb kellemetlenségnek van kitéve, mint a népes városokban". Így visszatérve a külföldi útról, tudori értekezletének megírásához fogott, melynek címe : De colitis humanis volt. Dolgozatát Lenhossék Mihály közlésre alkalmasnak találta. Értekezése rövidítve az Erhardt-féle innsbrucki orvosi lapban (1827. évi kötet 250. lap) jelent meg. Visszaemlékezésében erre vonatkozóan ezt írja : „Megvallom, rugója annak, hogy későbben az orvosi irodalomban nyilvánosan fellépni bátorkodtam." 1825. december 12-én orvosdoktorrá avatták. Keseregve emlékezik vissza arra a pillanatra „amikor a Prof. ajkainak mozgását figyelve ismertem fel azt az időpontot, melyben az előre betanult védelmezést megkezdőnek hittem". Vidéki elhelyezkedését JBene Ferencnek köszönhette. Benőnek kiterjedt praxisa volt az egész országban és ezt felhasználva indította útnak tanítványát, mikor is Königsegg János borosjenői uradalmába orvosnak szerződtette.

2 Az orvosi ellátásra vonatkozóan Kéry megjegyzi, hogy „Arad és Déva között magam voltam az egyedüli orvostudor oly nagy téren, melyen a közegészségügy általában rossz lábon állott". Alig egy évet töltött el Borosjenőn (1820), mikor az egyetem orvosi kara a kar tagságának oklevelével tisztelte meg. Az orvosi karnak, az orvosi egyetem valamennyi tanárán kívül tagjai voltak tudományos vagy társadalmi állásuk által kitűnt gyakorló orvosok, mint „kültagok". Az orvosi kar közegészségügyi és törvényszéki ügyekben szaktanácsadó testületként is szerepelt. A himlőoltások az 1827/30. években sok panaszt okoztak. A járás orvosa, egy idős sebészorvos, gyakran panaszolta Kérynek, hogy az alispán és a megye főorvosa írásbeli engedélye alapján egy özvegyasszony is foglalkozik a járásban himlőoltással, amit meg kellene tiltani, azonban mint gyakorló orvos nem érezte magát hivatottnak a beavatkozásra. De, amikor az egyik közeli 8* 115