Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Dr. DADAY ANDRÁS: Schoepf Ágoston a pesti egyetemen

Sokévi külföldön létem már majd nyelvemet s tollamat honi mozgásokban elügyetlenítté; de a honszerelem ép maradott ben­nem! s honi nyelvünk fő fontossága — kivált a mai helyhezteté­sünkhöz képest — mindegyre nagyobbnak látszatott. Nem a túlsá­gos hazafi, hanem egy igazi világpolgár, az emberi ész- és szívmi­velésnek fő fokán áll előttem; — de itt nálunk most ugyancsak magyarul érző és magyarul beszéllő lehet egyszersmind világpol­gár! — ez véleményem. E szerint, ámbár gyakorlati orvos sebészségre szántam magamat s ez egyébbi litteraturától elvon, mégis magyar vagyok, s e szónak irányában teljes iparomat igazgatandom, hogy ezen érdem fölötti megtiszteltetésemet legalább idővel megérdemeljem." 12 Schoepf rendkívüli katedra iránti kérése még elintézetlenül vándorolt a különböző fórumok között, amikor Wekerle György halálával váratlanul megüresedett a gyermek- és nő­gyógyászat rendkívüli tanszéke. Ez tudomására jutva, 1836. október 11-én beadvánnyal fordul Lenhossékhoz, hogy a ké­rést változtassa meg úgy, hogy ő adhassa elő a gyermek- és nőgyógyászattant rendkívüli tanári minőségben. Amellett az orvostörténelmet is előadná. „Félnék ezt a kérdést — írja Schoepf —, amely mint valami új­donság és váratlan dolog tűnik fel, véghezvinni, ha nem volnék minden félelemnél is erősebben meggyőződve lelkiismeretemben a dolog fontosságáról és a magam jószándékáról." Beadványa ké­sőbbi részében összehasonlítást végez az orvostörténelem és gyer­mekgyógyászat gyakorlati fontosságáról, kétségtelen az orvostörté­nelem kárára. Azt írja, hogy a „gyermekgyógyászat tanszéke, me­lyet esengve kérek, már néhány év óta fennáll, a hallgatók áhíta­tosan veszik körül és megszokták, hogy onnan az orvos-gyakorlati­élet számára hasznos dolgokat kapjanak. A történeti tanszék rop­pant hasznos ugyan, mégis kevésbé van befolyással a gyakorlatra. Ami hazánkban, sajnos, még bizonytalan, hogy felállítása nem jár e majd együtt a hallgatók hiányának veszélyével? Tapasztalatból tudom, hogy a Bécsi Egyetem tudós orvostörténeti professzorai is kevés hallgatósággal rendelkeznek. Megvallom, ez némi aggoda­lommal tölti el lelkemet, félek, hogy munkakör nélküli cím meg­kívánásának látszatába esem. Boldog lennék, ha a címet már meg­gyökerezett munkakörrel a gyermekgyógyászattal kaphatnám meg." 7 Orvostörténeti közi. 97

Next

/
Oldalképek
Tartalom