Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Dr. DADAY ANDRÁS: Schoepf Ágoston a pesti egyetemen

tudhatta meg, hogy a gyermek- és nőgyógyászatinak, meg a mikro'biotikának már van előadója Wekerle György, illetőleg Schedel Ferenc személyében. Schoepf valószínűleg ezeknek a beszélgetéseknek alapján gondolt valamelyik ajánlott tantárgy majdani előadására. Az sem lehetetlen, hogy ezzel a gondolattal már Olaszországban foglalkozott, hol orvostanhallgató korában egyik egyetemi ta­nárnál lakott és ott megismerte az egyetemi tanárság fényol­dalait, ez ösztönözte az egyetem felé való orientálódásra. Az is lehet végül, hogy a magyarországi viszonyokat ismerő Hilde­brandt bécsi egyetemi tanár irányította figyelmét az itteni helyzetre. Kétségtelen, hogy Schoepf tudatában volt kivételes képzett­ségének, képességeinek, akaraterejének, munkabírásának és nagy elszántsággal vágott neki az egyetemi tanárság felé ve­zető útnak. Erre erőt adott neki önbizalma s azok a bizonyít­ványok, melyeket tanulmányai során kapott. Ezekből megálla­píthatjuk, hogy egyetemi éveit valóban tanulásra, az orvosi tudományokban való elmélyülésre, ismeretek szerzésére hasz­nálta. Valahogy már akkor kidomborodik egyéniségében az a szándék, hogy ő lenni akar valaki, elsővonalbeli harcos. Képzettségének első bizonyítéka a ticiniumi (páviai) egye­tem oklevele. Ebből kitűnik, hogy a szokástól eltérően nem az orvosi, hanem a seborvosi diplomát szerezte meg először, éspedig nem 1832-ben, hanem még 1831. szeptember 18-án. Az egykori okmány szerint: „először kellő szigorral megvizsgáz­tattuk az egész sebészetből, majd határnapot tűztünk számára, hogy azon a nyilvános kórházban a kar vezetőjének, a dékánnak, a ta­nároknak, vendégeknek és hallgatóknak jelenlétében néhány kü­lönleges és nehezebb sebészeti műtétet hajtson végre és mindegyik műtétről fejtse ki pontosan a szükséges eljárásmódot és írja elő a további teljes kezelést. Mivel mindezekben bőségesen igazolta előttünk kiváló tanultságát és a sebészetben való jártasságát, kéré­sére szívesen adtuk meg neki a címet, mely az erényt és a tisztes tudományokat megilleti." 1 Az orvosi diploma megszerzésére csak egy évvel később, 1832. szeptember 11-én került sor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom