Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)
Dr. DADAY ANDRÁS: Schoepf Ágoston a pesti egyetemen
Ebből kiviláglik, hogy: „megvizsgáztattuk az orvostudomány egész tárházából, azután a közkórházban három beteget bíztunk a kezelésére, hogy megállapítsa azok betegségének nemét, előírja a megfelelő diaetát. A betegségek tüneteiről írt értekezése is a mi ítéletünk és bírálatunk alá került. Mivel mindezekben nagy tanultságról és az orvostudományokban való jártasságról tett tanúbizonyságot, szívesen adtuk meg neki a doktori címet és a hatalmat, hogy orvosi gyakorlatot folytathasson 1 '. 2 A szemészmesteri diplomát 1832-ben, egy hónappal későbben szerezte meg. Az egykori irat így emlékezik meg erről: „A szigorlati vizsgálatokat október 10-én és 11-én tartottuk meg, melyeken Schoepf Ágoston nemcsak elméletileg felelt meg kellően, hanem néhány műtétet hajtván végre, gyakorlatilag is." 3 Schcepfnek nemcsak a diplomamásolatait sikerült megtalálni, hanem néhány tanulmányi bizonyítványát is. így dr. Cairoli Károly ny. egyetemi tanár és a páviai állami kórházigazgató nyilatkozatát. Ebből azt olvassuk, hogy: „Ez az igen szorgalmas és józan életű ifjú, orvostudományi és sebészeti elméleti és gyakorlati tanulmányai folyamán mindig kiváló módon különböztette meg magát. Bizonyítom, hogy két egymásután következő éven át azokban a gyakorlati sebészeti kórtermekben, melyek ebben az állami kórházban rám voltak bízva, a legnagyobb odaadással és szorgalommal tette magát hasznossá, ahol egyaránt mindig kitüntette magát mind a legkényesebb sebészeti betegségek felismerésében, mind az azokról való prognózis igen helyes megállapításában éppúgy, mint a gyógyításra legalkalmasabb módszer előterjesztésében és a saját munkájával való végrehajtásában. Épp ezért meg vagyok arról győződve, hogy dr. Schoepf úr az orvosi és sebészeti mesterség gyakorlásában mind elméleti, mind gyakorlati szempontból, saját magának és tanárainak dicsőséget fog szerezni és a rábízott betegeknek nagy javára lesz." 4 Panizza Bertalan a páviai egyetem emberi bonctan tanárától is maradt fenn egy bizonyítvány 1835-ből, melyben a következőket írta: „Jóllehet nem volt arra kötelezve, több éven át a legnagyobb kitartással látogatta az emberi anatómiáról szóló nyilvános előadásaimat éppúgy, mint a holttesteken végzett kísérleteimet. Bizonyítom, hogy nevezett annyira kiképezte magát a gyakorlati