Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

NATTER-NÁD MIKSA: A magyar orvosok és a botanika

vSystema naturae"-t lefordítja magyarra, de csak az állattannal készült el, növénytani jegyzetei azonban kéziratban maradtak. Ezeket a jegyzeteket, amelyek sok új magyaros elnevezést és „szép növénynevezetet" tartalmaztak, részben Diószegi és Fazekas felhasználták a „Magyar füvészkönyv"-ben, amely 1807-ben jelent oneg s Linné alkotmánya szerint íródott. Rendszeres magyar füvészkönyv megírására tett kísérletet a JNagyajtán született honioród-almási Barra István,,Pest-Pilis és Solt vármegyék egyik rendes főorvosa, aki 1841-ban kinyomatott „Növénytan"-ában, amelyből csak a „kétszikű vagy a kinövő" növényeket tartalmazó első rész jelent meg, a Vezérszóban elmondta, hogy azért határozta el könyvének kiadását, mert („szükségesnek láttam tam-út (mefchodológia) alakban egy elméleti és egyúttal gyakorlati növénytant magában foglaló könyvet a nemzet elébe bocsátani, azon célból, hogy a magyar nép ezen szép tudománnyal addig is, míg a közönséges füvészkönyv megjelenend, közelebbi esmeretségbe jöhessen, hogy ezen tudománynak híjával ne legyen, továbbá, hogy a növénytan nagy hasznát esmérhesse és tudhassa, végtére, hogy más nemzettől ezen tudományban el ne máradjon". Gombócz Endre „A magyar botanika története" című könyvében nincs jó véleménnyel Barra művéről és megállapítja róla, hogy egy régi orvoísbotanika benyomását kelti. Barra művét inkább az alkalmazott vagy hasznosító növénytan első magyar kísérletezésének kell tekinteni, .mert a növényeknek nemcsak orvosi, de gazdasági és műszaki hasznát is leírja. Barra szorgalmas tanulmányozója volt a növénytani könyveknek és panaszkodott is amiatt, hogy „a növénytudományra az öt évig tartó orvostudományi tanulási pályából csak öt holnap van határozva, pedig a növénytan Ikitanulására egy emberi élethossz is nagyon kevés". Szeretett botanizálni és talán ezért is idézte könyvének egyik mottójában Rousseau-nak a botanizálásról írott sorait: „Tant que j'herborise, je ne suis pas malheureux, et je vous reponds, que si l'on me lessait faire, je necesserais tout le rest de ma vie, d'herboriser du matin au soir je herboriserais jusq' a la mort, et au delà, car s'il y a des fleurs aux champs Elysées. j'en formerais des couronnes pour les