Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

NATTER-NÁD MIKSA: A magyar orvosok és a botanika

szó esett, csaknem kivétel nélkül mind olyanok, akik egyrészt hatással voltak a hazai orvosbotanika megindítására, a hazai növénytudomány megalapozására, és akik ebben a tekintetben tanítómesterei voltak a külföldi egyetemeken járt ifjainknak, másrészt, akik összeköttetésben álltak a füvészet iránt is érdeklődő orvosainkkal, vagy akiknek a kutatásai ösztökélően hatottak a növény tudománnyal is foglalkozó orvosaink tevékenységére. Hazánk néhány növényéről, Rogerius mester „Carmen miserabilis"-ában említett 6 konyhakerti növényen kívül, Johannes Jacobus Monardus, ferrarai születésű olasz orvos, II. Ulászló és II. Lajos udvari orvosa, aki 1513-tól 1519-ig tartózkodott Magyarországon, emlékezett meg „Epistolae medicinalis" című művében. Ezeket a növényeket Brunfels is felsorolta Kreuterbuchjának második kötetében, amelyben közölte Monardusnak, vagy miként ő írta, Majnárdusnak az arab orvosok műveihez írt helyreigazító jegyzeteit is. A XV. és a XVI. századból származó szójegyzékekből, így a besztercei és a sehlägli latin—magyar szógyűjteményből, úgyszintén Szikszai Fabricius Balázs latin—magyar szótárából arra kell következtetnünk, hogy már az előbbi századokiban nálunk sem lehetett kezdetleges; állapotban a növényismeret, de ennek eredményeiről szóló művek nem maradtak az utókorra. Weszprémi István, Debrecen nagyhírű és tudós orvosa, a magyar orvosok életrajzait tartalmazó munkájában, a „Succinta medicorum Hungáriáé et Transylvaniae Biographia"-ban, amelynek első kötete 1774-ben Lipcsében az utolsó, a negyedik Bécsben, 1788-ban jelent meg, lajstromba vette a XI—XV. században hazánkban élt orvosokat és megállapította magyar nyelvű kis művében, hogy „kevés európai nemzet dicsekedhetik az öt régibb seculumokban oly számos orvosdoktorral, mint magyar hazánk, pedig nem is lehetett valamennyi nevét napvilágra hozni", mert „azokban a boldogtalan régebbi időkben a sok rendbéli hadakozások, visszálkodások, rablások s pusztítások miatt, a melly leveleink és más egyéb írásaink leheti enek is, azok többnyire elszélledtenek, szórodtanak és el is vészeiének".

1 Ez lehetett a sorsa az akkor élt orvosok or-