Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Dr. BENCZE JÓZSEF: Az empirikus doktorkodásról és annak kéziratairól

tos receptjeinkben. Az apró csalán (Urtica urens) mint az aranyér és a vérköpés gyógyszere többször olvasható. Istenkegyelme fű (Gratiola officinalis) hánytató és vízhajtó szer. Ez is különböző keverékekben fordul elő. Disznó kömény (Peucedanum officinale) főzetét „fehérnépi fejbajok" ellen írják elő és erős főzetét sebtisztításra is használják. Orvosi ebnyelvű fű (Cynoglossum) összekeverve fekete ebszőlővel, amelyet kutyabogyónak is neveznek (Solanacae), fájdalmas daganatok ellen többször is szerepel. A farkas alma (Aristolochia) a vadhúsképződésnek embernél, állatnál hasznos ellenszere. Becses és nehezen megszerezhető gyógyszernek tartották a bajszos hagymát, máskor kutya hagymának is nevezik (Allium vineale), azért volt nehezen megszerezhető, mert csak a Kárpátokban, azoknak is csak a déli lejtőin termett meg. Keresve keresett szere volt tea formájában a vesekőnek és epekőnek. A sziklás vidékeken termő: kalántorma (Coohlearia) bőrkiütések ellen állat- és embergyógyításban nagyon használatos volt. A főúri házak drogggyűj töményéből sohasem maradhatott ki a medvekapor (Anethum ursinum). Ez csak az erdélyi havasokban termett meg és így a gyógyszer-cserélésnek állandó tárgya volt. Kellemes illata miatt szívesen használták fulladás és hideglelés ellen. Sokszor a köménnyel főzték össze. A futó komló (Humulus luculus) tea alakjában sárgaság és giliszták ellen, a koriandermaggal összefőzve sokszor előfordul. A bodros és tavi lórum (Rumex) főzete és a belőle készített kenőcs a viszketegség, a rüh, vagy amint Nádasdy Tamás egyik levelében említi, a „zsennyedék" (a Dunántúlon ma is így hívják a rühet) ellen kitűnő szernek bizonyult és Nádasdy Tamás még a török elleni harcokban is magával vitte, mert, úgy látszik, sok volt a rühes harcos. A majoranna, valamint a kerek levelű mályva, úgyszintén a ciromfű (Melissa) ismert és sokszor leírt gyógy keverék volt levertség és fejfájás ellen. A moha (Lichen flamm.), amelyet szilfáról, nyárfáról, és bükkről szedtek le tél idején, szárítva, kitűnő szere volt a dühös eb marásának. A rekettyét is (Genista tinctoria) többször említik lépdaganat és máj daganat ellen. Több ízben olvastuk az or-