Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Dr. BENCZE JÓZSEF: Az empirikus doktorkodásról és annak kéziratairól

vosi veronikát is (Veronica officinalis), amelynek főzetét podagra ellen, kenőcsét pedig sebekre használták. Az árnika is (Arnica montana) sokszor előfordul, mint a gutaütés, a bénulás, az agyrázkódás ellenszere, de a sebeket is ezzel gyógyították. A birsalma, bodza, cserfa, ciprus, diófa, éger, fehér fagyöngy, különböző fenyőfák, gyertyán- és gesztenyefa, a hárs, a juhar, a kőris, a naspolya, a mandula, a imyrtus, a puspáng, a som, a tölgy sokszor ismétlődnek. Néha leveleit, máskor kérgét használják fel. Hosszú kimutatást lehetne és kellene csinálnunk a több ezer féle receptről és azok sokszorosan több ezer keverékéről, amelyeket nagyjából a leírt növényekből állítottak össze. De ugyanúgy fontos és érdekes lenne a különböző állati és vegyi szerek összeállítása is, de mindez meghaladná tanulmányunk kereteit. Orvosság utáni tudakozódás és készítés Köztudomású, hogy egészen a XVIII—XIX. századig Magyarországon rengeteg láp, kátyú, iszapos pocsolya, még több le nem vezetett és nem csatornázott poshadó állóvíz volt. Itt is, ott is olvashatjuk külföldi leírásokban, hogy milyen veszedelmes az utazás és tartózkodás Magyarországon a rossz vizek és fertőzött lápok és bűzös vadvizek miatt. Tudták ezt itthon is. Legjobb orvosságnak tartották ellene a fokhagymát, a bort, főleg pedig a dinnyebort. Dinnyeborral gyógyították a különböző csömörléseket is. (Körmendi levéltár, 1571.) A dinnyetermesztés, amint már említettük, főleg a Dunántúlon nagy divat volt és rengeteget szállítottak a közeli Ausztriába. (Körmendi levéltár. Miss. 1552. Országos Levéltár, Nádasdylev.). A különböző fajtájú dinnyét azért termesztették, mert azt tartották, hogy mindegyiknek más és más a gyógyító haszna. (Országos Levéltár, Nádasdy-lev. 1567. és Lippay: Pozsonyi kert.) A köpölyözés és érvágás természetesen minduntalan előfordul valamennyi kéziratban és kalendáriumban. Igyekeznek