Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 5. (Budapest, 1957)

Dr. CSAPODY ISTVÁN: Id. Csapody István Dr. (1856—1912)

Nagyobb tanulmány keretében végigvizsgálta 445 orvosnövendék szemét, megállapította a fénytörések arányszámait és különös figyelemmel volt a papilla melletti legkisebb elváltozásokra (1896). Vizsgálatai felderítették, hogy „a con us, az ún. myopias folyamat, jóval nagyobb arányban van meg, mint amekkorának a myopiás fénytörés feltünteti." Ebben a szemfénytörés konstansairól szóló Síeiger-féle tannak (1913) legelső alapjai ismerhetők fel. Több dolgozata szól a színérzés vizsgálatáról, a látóhártya adaptatiójáról. Foglalkozott a szaruhártya érhálózatával, a látóhártya leválásával, vérkeringési bajaival; a szem különféle sérüléseivel. Osztályozta a közellátóságot. Az 1909-ben Budapesten tartott nemzetközi szemészkongresszuson a látásélesség új mértékéül a katoptriát ajánlotta. A SneíZen-féle tört helyett egész számok előfelé és hátrafelé is nyílt sorozatával jelöli a látást és egységesebbé is teszi a szemészeti méréseket, meri a látás élességének jelölését analógiába hozza a fénytörés mérésének jelölésével, a dioptriával. Megmaradt szemorvosi betegnaplói igen pontos feljegyzései gondos megfigyelésének. Nevezetes, hogy a herpes és varicella kórtani összefüggésére ő figyelmeztette Bókay Jánost. A nyelvész Csapodynak kezdettől fogva nagy kedve és érzéke volt a nyelvekhez. Latinban, görögben első volt iskölatársai közt, a latint egész életében jól bírta. A Juventus című latin ifjúsági lapba is többször írt, egyszer egy Phaedrust utánzó amerikai tréfát hatos jambusokban (1910); a szerkesztőnek nem akadt javítani valója rajta. Németül, franciául jól beszélt, angolul értett, foglalkozott az olasz és az orosz nyelvvel is. Megmaradt egy szólás-gyűjteménye egyértelmű magyar, francia és angol kifejezésekből. De a legkedvesebb mindvégig anyanyelve maradt, ennek ápolását, fejlesztését szemorvosi hivatása mellett élete egyik céljának tekintette. Különösen vonzódott Arany János költé-