Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 4. (Budapest, 1956)

Prof. IVÁNYI BÉLA: „Vízégetés" Nyugat-Magyarországon a XVI—XVII. században

ténetével és ezzel összefüggőleg a gyógy- és egyéb vizek tör­ténetével foglalkozni, mégis megemlítjük, hogy állítólag a IV. században az arabok már ismerték a vízpárolás mesterségét, és valószínűleg már a középkorban Európában, de talán Ma­gyarországon is desztilláltak. Talán némileg magyar vonat­kozású adatnak tekinthetjük, hogy Hunyadi Mátyás királyunk özvegye, Beatrix királyné 1507-ben Nápolyból (virág)illatos vizeket küldözget rokonának, Estei Hippolit kardinális, előbb esztergomi érseknek, majd pedig egri püspöknek. 1 A vízégetésre nálunk Nyugat-Magyarországon a XVI. szá­zad második felében kezdenek adatok felbukkanni és a Batthyány-nemzetség patikái közül a XVII. században már szinte tekintélyes vízégetési nagyüzem bontakozik ki, amint azt a körmendi levéltár adatai bizonyítják. 1570-ben Batthyány Ferenc bán özvegye unokaöccsét, a hypochonder Batthyány Kristófot biztatja, hogy ha valamiféle sziruppal él ,,és ettől kegyelmed szomjúhozik éjjel, kegyelmed elegyécse meg főtt vízzel és szépen meghívesíti". 2 Nyilvánvaló tehát, hogy Batthyányné itt desztillált vízre céloz. A század vége felé már teljesen megbízható adataink vannak arra, hogy a Batthyányiak uradalmaiban egy idő óta vízégetéssel foglal­koznak. Vízégető készülék képe A. Lonicerus 1593-ban Frankfurt am Main­ban megjelent Kreuterbuchjában

Next

/
Oldalképek
Tartalom