Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 3. (Budapest, 1956)

Dr. OLÁH ANDOR: Népi orvoslás, orvostörténet, orvostudomány. (A népi orvoslás kutatásának orvostörténeti jelentősége)

kitapintható csomókat (1843-ban). Később svéd orvosmassző­rök is értekeztek e tárgyról.. ." 4r> Dobozon az 1954 telén fel­lépett „spanyol" (influenza)) járvány idején egymás nyakát kenték a betegek és kenőasszonyok is a beteg tarkótáji izmait, hátsó nyaki izmait kenték. „Auerbach és Edinger a szerintük gyakran hűléses alapon keletkezett fejfájásoknál írt le a tarkó és fejizomzatban borsónyi, masszázs által szétnyomható cso­mókat." 46 Végül pedig lássuk a mádra megpálcásodott inainak kérdését: „Müller. . . szerint nemcsak rheumánál, hanem a test legkülönbözőbb bántalmainál is jön létre az izomzatban hypertonus. „Hartspann", melynek főképp masszázs általi el­mulasztásával többnyire az alapbántalom is megjavulna." 47 (Emlékezetünkbe idézem, hogy a nép szerint a mádra gyomor­betegség.) A nép gyakran „fájás" betegségnévvel illeti az izületi beteg­ségeket, különböző rheumás elváltozásokat. A modern orvos­tudomány az ún. rheumás betegségek részletes differenciál­diagnosztikájának birtokában primitív elmaradottságnak tart­hatja ezt az összefoglaló elnevezést. Viszont pavlovi szempont­ból úgy igazolható, hogy azok az orvosok marasztalhatok el, akik ezt a nagy jelentőségű tanítást nem ismerik és a gyó­gyító gyakorlatukban nem használják fel. „A fájdalom, mint a bajnak a jele, csak akkor célszerű, ha teljes összhangban van a kóros elváltozás fokával, annak egész tartama alatt. Nam ritkán a fájdalmasság lényegesen nagyobb a kóros elváltozás­nál és ilyenkor a fájdalom nem szűnik meg a kiváltó betegség gyógyulásával, hanem továbbra is megmarad. Átalakul a tü­netből önálló betegséggé. Megfigyelhetjük ezt a könyökizület epicondylitisében, periarteritis ossificans genusban, malum coxae senile típusú osteochondropathiákban." 48 Tehát ezeket a rheumás megbetegedéseket a dolgok lényege szerint helye­sen és találóan nevezhetjük „fájás"-nak, a tünetből önálló be­tegséggé lett fájdalomnak. Természetesen tudatában vagyok annak, hogy nemcsak az ilyen betegségeket nevezik „fájás"­nak. mégis nagy jelentőségűnek tartom azt, hogy a népi or­voslás betegségnevei közt szerepel a „fájás" és ezzel szemben az orvosok többsége nem ismeri ezt a pavlovi tanítást. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom