Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 3. (Budapest, 1956)

BALÁZS PÉTER: A levéltárakban őrzött időszaki orvosi jelentések a XVIII. század végéről

vetkezett be, ha utasításaimat szigorúan megtartották. Ha a szorulások jelentkeztek, előbb szappanos, mézgás és oldó gyö­kerekből álló szert kellett használni s ezek egy vagy két hé­ten át való folytonos használata után alkalmaztam a barna kínagyökeret. (Valószínűnek látszik, hogy az előző oldalon szereplő cortex Coruvianus, melynek magyar megfelelőjét nem sikerült találnom, a cortex peruvianus elírása — a for­dító megjegyzése.) Sokkal nehezebb volt a dolog azoknál, akik kétszeres lázban voltak (febres duplicatae) ; ezeknél úgy­szólván sohasem volt lázmentes állapot (apyrexia), hogy valami hashajtót lázrohamon kívüli állapotban (extra paroxismum) alkalmazni lehetett volna, olyannyira, hogy a hánytató- és meghajtószereket ezeknél —• még nem fejeződvén be a láz­roham —: az enyhe elvezetés módszere szerint (per epicrasim) kellett alkalmazni. így történt, hogy a lázrohamok rövideb­bek lettek, vagy a lázak egyszerű lázzá (febres simplices) változtak át, melyeket a fentebb leírt módon gyógyítottam. Ebben a hónapban a folytonos hevenylázak ífebres acutae continuae) is elhatalmasodtak, s a forró lázfélék sokakon vol­tak láthatók, ami nem is csoda, mivel az egész nyár száraz­sága és ennek a hónapnak a hősége a szervezet vizes ned­veit megfogyasztották s a visszamaradottakat sűrűbbekké tették és megrontották, ami a legkisebb véredényekben eldu­gulásokat idézett elő. Ezek érintésre tüzes színűek lettek, mintha a kémlelő ujjai tűkkel szúrták volna meg a pulzust, az egész test kiszáradt, kielégíthetetlen szomjúság, szorongat­tatás, nyugtalanság, gyomorémelygéses hányásinger jelent­keztek. Ezeknek a nyitott ablakokon keresztül friss levegőt engedtem, melyet a padló fellocsolása, vízbe mártott bodza­vagy fűzfaágak által nedvessé tettem. A betegnek bőségesen adatott savanykás ital, mely sóskának, oroszlánfogfűnek (taraxa­cum) gyökeréből készült, a szegényebbeknek tejsavót, vagy árpafőzetet adtam ecettel vagy angol kénsavas oldattal (Spiri­tus vitrioli). A székrekedést beöntéssel igyekeztem megindí­tani, a jelentkező gyomoreldugulást hánytatószerrel vagy meghajtószerrel űztem el, a bővérűséget érvágással csökken­tettem, a hőség a lábakra helyezett szívószerek (epispastica)

Next

/
Oldalképek
Tartalom