Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 3. (Budapest, 1956)
BALÁZS PÉTER: A levéltárakban őrzött időszaki orvosi jelentések a XVIII. század végéről
azoknak főzetben barna kinakéreg (cortex peruvianus) adatott és a láz szerencsésen megszűnt. Ezután a betegnek néhány napig boros tejsavót adtam, hogy erejét visszanyerje. Azok közül pedig, akik kezdetben semmiféle orvosságot nem használtak, egyesek hónapokon keresztül is feküdtek, egészen addig, míg megkezdődvén a küzdelem a természet és a betegség között, a fiatal kor vagy a jó testalkat segítségével, a természet győzedelmeskedett a betegségen. Mások viszont, akik már nagyon öregek, vagy gyengébbek voltak, a betegség által már legyőzetvén a természeti erő, meghaltak. Ezen epelázakon kívül gyakori sajátságos betegségei voltak ennek a hónapnak az enyhülő harmadnapos és mindennapos lázak; a negyednaposak ritkábban fordultak elő, néhány esetben kettőzött harmadnapos és kettőzött mindennapos lázak is voltak. Ezen lázaknak oka főképpen az első utakat elzáró epés vagy vastagnyálas (mucosa) csórva volt. Mindezeknek, ha a csórva a gyomorban volt, hánytatószert adtam, mely tisztavízben oldott két szemcse borkőből állott; ezt folyamatosan négyszer vagy hatszor kellett bevennie, ezenfelül bőségesen italt kellett fogyasztania, felhígítva meleg vízzel. Azoknál, akik epés csorvában betegedtek meg, a legtöbbször elégséges volt az egyszeri hánytatószer; nem így azoknál, akiknél a csorvát sűrű nyál idézte elő. Az utóbbiaknak gyakran először sós nyákoszlató szereket kellett bevenniök, mely közönséges sókból, így a szegényebbeknél kénsavas káliumból (arcanum duplicatum), borkőből, a gazdagabbaknál glaubersóból (sal mirabilis), kénköves salétromból (sal polichrestus) készült. Ha a csórva beleket ülte meg, a beteg mannából, borkőből, szennalevelekből (senna) készült meghajtószert kapott, a szegényebbek részére pedig alappá gyökerének porából készült orvosság. Ezekre a lázak legtöbbször megszűntek, s ha visszamaradtak, közönséges sókkal, mint ammoniumsóval és a többi leírtakkal kezeltem a beteget, összefőzve azokat oldó ásványvizekkel, kappanőrvirágból (arnica) és székfüvekből (chamomillae) készült teával. Ha ezektől sem szűntek meg a szorulások coruvia-gyökeret (cortex Coruvianus) kapott a beteg. A betegségbe való visszaesés ritkán kö-