Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 3. (Budapest, 1956)

BALÁZS PÉTER: A levéltárakban őrzött időszaki orvosi jelentések a XVIII. század végéről

vett erőt rajtuk, majd a betegség negyedik vagy ötödik napján piros pontok látszottak a nyakon és a mellen. A betegségnek ebben a szakaszában annak, akinek a himlő a bőrön kiütni kezdett, segítséget igyekeztem nyújtani: enyhítő beöntést, továbbá könnyű, lobellenes salétromos meghajtó és meleg hígító teákat alkalmaztam. Ezeknek az lett a következménye, hogy a test különböző részein mutatkozó tünetek nagyobb tömegben előtörtek, a láz és egyéb symptomák hevessége alábbhagyott és a gyermekek jobban érezték magukat. Más gyermekek ugyanazon lázas állapotba esvén, erőtlen volt a pulzusuk, jóllehet, a betegség különböző jelei korán megmutatkoztak, de csak kevés és csekély mértékben, mivel az erőtlenség miatt a himlő a bőrön nem tudott mutatkozni. Ezeknél izzasztó (diaphoreticus) orvosságot alkalmaztam, pézsmanedvvel (moschus) és kámforral, melyeknek következménye az lett, hogy a himlő könnyebben előjött és az egész testen szétterjedt. A betegségnek a hetedik vagy nyolcadik napja körül a hirnlos kiütések már megnagyobbodtak, nedvvel teltek meg és evesedni (gyűlni) kezdtek, az aljukon vörös, a tetejükön fehér színűek voltak, a bőr közbülső részei könnyen gyulladásba estek, érintésre fájtak és pirosak lettek, az arc és a szemhéjak megdagadtak, sokaknál a szemek beragadtak. Akiknél a test belső részeit lepte meg a himlő, azoknak a nyelés is fájdalmas volt. A betegség ezen szakaszában — folytatódván a meleg, enyhítő orvosságok — sokan elhagyták ágyukat. Sokat segített az is, ha az anyák a megérett himlőkiütéseket ollóval felnyitották; a torok bántalmai ellen mézes enyhítő italt itattam s akik nagyobbak voltak, ugyanazzal gargalizáltak. Az anyák, hogy a szemek megbetegedését megakadályozzák, gyermekeik szemeit meleg tejjel, melyben sáfrány (crocus) volt feloldva, igen jó hatással oltalmazták. A tizedik vagy tizenegyedik nap körül széjjelszakadván a hólyagocskák, eltűnvén a test felpuffadása, var vonta be a himlős helyeket, melyek leválása után annak elkerülésére, hogy a testben visszamaradt himlő anyaga más-más testrészekbe vándoroljon át, azok részére, akik már gyógyulófélben