Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 1. (Budapest, 1955)

Dr. VAJKAI AURÉL: Parasztfürdőhelyek

dóan 20—25 beteg üldögél, órákhosszat bent tartózkodnak, természetesen teljesen felöltözködve. Reumás, hátfájós, lábfájós beteg jön főleg; van, aki minden harmadik évben eljön a kénes gödörbe. Fogfájás ellen is jónak tartják: a gödörben ülő beteg a száját kitátja, orrát befogja, a gödör levegőjét magába szívja. A szembajos beteg belepislog a gödörbe. A kénes gödörben való tartózkodás előtt a legtöbbször meleg kádfürdőt vesznek az itt levő savanyúvizes forrás vizéből. Amelyik beteg nem tud járni, annak külön gödröt ásnak a földbe, pokróccal jól letakarva abba fektetik, órákhosszat fekszik így a földön. A kénes gödörben való kúrára két-három hétre jön el a beteg paraszt, kocsin, magával hozva főző-sütő edényeit, szerszámait, megfelelő élelmet, sőt még élő baromfit is, tehát semmiféle vendéglői ellátásra nem szorulnak. A fürdőzés jó hatása különben szerintük csak ősszel, télen mutatkozik.

101 A betegségek, amikkel népünk felkeresi a fürdőhelyeket, orvosilag meglehetősen nehezen határozhatók meg, mégis három kórformát ki kell emelnünk: bőrbajok, reumatikus fájdalmak és fájós szem. A nép szeret specializálni, az egyik forrást szemgyógyítónak, a másikat reumafürdőnek nevezi, jóllehet e források egymás mellett vannak és teljesen azonos összetételűek. Ahogy korábban már érintettük, már a XVIII. század végén feljegyezték, hogy a mehádiai források (Herkulesfürdő) közül az egyik szembajt, a másik hideglelést, a harmadik szaggatást, rühöt stb. gyógyít.

102 Tiroli parasztfürdőkben szem-, gyomor-, tag-, szívvíz van, pedig mindegyikük azonos összetételű egyszerű kútvíz.

103 Az eddig tárgyalt fürdők mind gyógyító jellegűek, a nép csak betegségében alkalmazza. Tisztán tisztálkodásból, higiénikus célból már sokkal ritkábban fürödnek, ugyanezt halljuk máshonnan is: pl. Karinthiában a hegyi tavak mentén lakók szoktak a tóban fürödni.

104 A folyóvízben való fürdés divatja különben is művelődéstörténetileg újabb keletű. 1760-ban létesítették csak Párizsban az első folyóvízi fürdőintézetet.

105 Az egészséges embernek a szabadban való fürdőzését amúgy is korlátozhatja a hagyományos népi szemlélet. Pl. a Tolna megyei puszták lakói házas korukban már nem tartják illőnek a vízben való