Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 1. (Budapest, 1955)

Dr. VAJKAI AURÉL: Parasztfürdőhelyek

lubickolást.

106 Inkább gyermekek fürödnek, játékból, szórakozásból. Itt megemlíthetjük azt a szokást, hogy gyermekek lábára bokájuk fölött az úrnapi sátorból vett szentelt spárgát kötnek, nehogy fürdés közben görcsöt kapjanak.

107 Erdélyből ismerünk mondókát, amit a fürdőző gyermekek mondanak, amikor kiszaladnak a vízből: „Szivárvány, szivárvány, szídd ki a fülemből a két kupa vizet. Kék vagy, sárga vagy, piros vagy, mi az isten csudája? Aki hajadon fönt van, arra ragadjon a főfájás!" Utána a gyermekek a kezüket megvizsgálják és a színéből jósolnak, betegek lesznek-e (ha sárga vagy kék) vagy egészségesek (ha piros).

108 Épp, mert a folyóvízben, tóban való fürdés divatja általában újabb keletű, parasztságunk csak jó későn, akkor is csak gyéren érkezett el a szabad fürdéshez. A múlt század közepén még alig akadt vállalkozó, aki Magyarország legnagyobb tavában, a Balatonban fürdött volna. A parasztság azért kijött, nyáron, aratás, cséplés után vasárnaponként a Balatonhoz fürödni, hogy a cséplés, nyomtatás porától kitisztuljon. Sok száz kocsival tódult ide a környező falvak népe, megfürödtek a Balatonban (egyszer a nyáron) és nem utolsósorban társaságban szórakoztak. Üszni természetesen senki sem tudott.

109 Manapság is az a helyzet, hogy számtalan parasztember él a Balaton partján, aki még soha az életében nem volt a tóban. Különben nyaranta vasárnaponként olykor lehet találni a tó partján háromnégy parasztkocsit a közelebbi-távolabbi falvakból, aminek utasai megmártják magukat a vízben, ki ingben, ki alsónadrágban, az asszonyok pedig valamilyen vékonyabb hétköznapi ruhában. Közben kifogják a lovakat és azokat is megfürdetik a Balaton vizében.'

10 Szólhatunk még kifejezetten népi üdülőhelyekről, ahol esetleg valami gyenge ásványvízforrás van, olykor azonban még ez is hiányzik. Ilyen pl. Borda, ahová főleg falusiak jönnek ki pihenni: kádfürdőt vesznek a különben teljesen közömbös vízben, a környező nagy tölgyerdőben szétszóródnak, elüldögélnek a fák alatt, elbeszélgetnek, pihennek. Az orvosi tisztet egy kassai borbély látja el.

111 7 Orvostörténeti közi. - 22-11 97