Mátyus István: Ó és Új diaetetica az az: az életnek és egésségnek fenn-tartására és gyámolgatására, Istentől adattatott nevezetesebb természeti eszközöknek való elszámlálása. 3. köt. Pozsony, Landerer, 1787. (r.sz. 2242)

XIII 1 kott tojáfainak találta; a' mellyek, minekutánna a' gabona-ízemnek tejes levét kifzívták és tojáfaikat annak heiíyére bé-tójták-vólna, magok meg-döglenek; de a tojáfaik más gabona-fzemekre ragadva, mikor ezek a

5 földbe el-vettetnek, más nyáron ott kikelnek, és fel-máfzván a

5 gabonafzárakon, azoknak fejeiben magoknak újra féfzket vernek. Mellyre nézve tanátsoljak a Tifzteit Urak, hogy ha lehet az illyen üfzögös gabonát a'ban az efztendőben ne vefsék el: mert azok a' fekete portojáfok a^ téli hidegben el-vefznek ; vagy ha a

5 meg-tartásban mod nintsen, erős sós vizben az iliyen gabonát az el-vetés élőit áztafsák, a' mellyre-is az iifzög-férgek mind meg-döglenek. Vágynák fok egyéb állatok, mellyeket a' Terméfzeti tudományban leg^ jártafabb emberek-is nehezen határozhatnak-meg, a' Terméfzetnek mellyik Orfzágába kellefsék fzámlálni. Tsudáiatős felettébb, és emberi elmétől tellyefséggel meg-nem fogható az Élő vagy Lelkes állatok' Orfzágának ki-terjedéfe és végződéfe-is. Miként mégyen az által az immat erialis vagy láthatatlan Lel-