Mátyus István: Ó és Új diaetetica az az: az életnek és egésségnek fenn-tartására és gyámolgatására, Istentől adattatott nevezetesebb természeti eszközöknek való elszámlálása. 3. köt. Pozsony, Landerer, 1787. (r.sz. 2242)

XIV 1 Lelkekre, és itt, a' mint a

9 józon okoskodásnak világánál gyaníthatni, merul-bé az Ifteni véghetetlen tökélletefségbe! Gyönyörűséges dolog volna bizony a' mái bőlts Írók' jegyzéfeiból az e félék körűi bővebben-is értekeződni; de nékünk azt ezen Élői-járó Befzédnek keskeny határai moft nem engedik. Ezt azért e'ben hagyván, fordítsuk elmélkedésünket kevéfsé a'ra a' Lélekre, a

3 mellyrul ez Lelkes állatok

9 Orfzágámk mondatik. Miből álljon ez a

9 Lélek ? kivált az alávaló, okofság nélkül való élő-állatokban, eleitől fogva gyötrötték ennek ki-találásán a' magok elméjeket e' Világnak FőFő Bőltsei. PYTHAGORAS az esméretefebb Pogány Boltsek kozúl leg-régibb azt tartotta , hogy a Lélek mind egy terméfzetire nézve , hanem hogy a' maga munkáit egy teftben úgy ki-nem mútathatja, véghez nem viheti mint a' máfikban, az annak a

3 telinek, mellyel egybe van köttetve, alább-valo alkotmányától vólna^ Azt pedig, hogy moíl illyen , majd amollyan tellel köttettefsék egybe, hordozzák az ó erkóltsei, a' mint a'hoz a' teflhez ké-