Mátyus István: Ó és Új diaetetica az az: az életnek és egésségnek fenn-tartására és gyámolgatására, Istentől adattatott nevezetesebb természeti eszközöknek való elszámlálása. 1. köt. Pozsony, Landerer, 1787. (r.sz. 2240)

- tfrtM^ V bölcs tapafztaláfai, elmés okoskodáfai és fontos mondáfai téfzik; az e'féléket-is, réfz fzerint az ő tifzteíetekre, réfz fzerint magam befzédeimnek nagyobb hitelére, fok matériákban Deákul és Magyarul fzóról fzóra által-írtam ; vagy pedig a rövidség' kedvéért tsak Magyarul tettem-fel; a

5 Görög Írók

3 fzavait a

5 Deák fordításból, minthogy ezek-is nálunk tsak Deák nyelven ólvaftatnak. Az írók' neveit-is, az eredeti formában, a' minr ők magokat fel-tették, meghagyni, hellyefebbnek ítéltem, mint fem Magyarofon vezeték-neveket elől tenni, és rendes neveket el-változtatni; minthogy iliyen formában, máfutt, híjába keresnék. A' Holnapok' neveit-is Deákul tettem-fel, esméretefebbek lévén igy a Magyarok közt-is, mint a' Magyar el-nevezés fzerint. A' hol pedig a

5 Deák mondáfok fordítatlan maradtak, az oltyanok' értelmét elébb ki-befzéllvén, újra hellyec foglalni véle nem kívántam. Az újjabbak a 3 aránc