Csapó József: Orvosló könyvetske. Pozsony – Pest, Landerer, 1791. (r.sz. 2291)
A Főnek NyavalyaÍról. 27 az Ittafokban, az haragofokban, és azokban, a kikben a' fzokott orr-vérnek folyása el-állott; támad a' vénekben-is a" bennek lévő fok sürü enyves nedvefségektöl; fzármazik ez a' gyomorból-is, midőn ez fzükségtelen fok eledelekkel és italokkal meg-terheltetik; Az Afzfzony embereket pedig ollyankor környékezi leg-inkább a főfájás, a' midőn ezeknek hófzámi tifztuláfok el marad, el-foglalván ekkor fejeknek tetejét 's hátulsó réfzét, ollykor tsak fejének egy körömni réfzetskéjét. Az Orvosiad azért ugy intézni fzükséges, hogy a' külömbözö okokra nézve külömb-féle módon a' beteg orvosóltafsék: Mert ugyan-is a' fel-hevült fok vér miatt támadott fájáft hivesittö efzkozökkel kell tsendesitteni, minémü a' mondola téj, a fekete tserefzne viz, a' tifztitott Salétrom, mellynek porát egy kés hegyére férőt, egy kis üveg pohárni fekete tserefzne vízbe keverjenek, és ebből a' beteget óránként egy kalánra valóval itafsák. Az illyetén nemü fó-fájásnak meg-esmértetö tzimerei, és jelei pedig im e' következők : az illy embereknek ábrázattyok piros, és fei-fuvodva van, ezeo az