Csapó József: Orvosló könyvetske. Pozsony – Pest, Landerer, 1791. (r.sz. 2291)

14 I- Réfz. T é Szalafz, orvofolni kelletik igy: Fehér mák mag­vait fél maréknit, vagy fejér Böléndfü-mag­vait fzint ennyit, törjék mosárban annyi bort öntvén közében mig nem pép vagy kása forma léend, mellyet az homlokára, és vak fzemeire, az-az: halántékjára lehet kötni éjfzakára. Meg-kell pedig jedzeni, hogy az fent említett orvoslásnak módgya olly emberek­nek való , kiknek meg-bontakozáfok az toennek lévö sürü böv vérből, és a' gyo­morban 's belekben lappangó fok fekete sár epéből, és temérdek sürü nyálból ere­detit vette: De ha az elmebéli romlás valami gonofz téteményböl, ugy-mint: mér­ges fűnek étele vagy itala miatt lett, te­hát ekkor az édes mondola olaj, avagy fris len-mag olaj meg-iváfa avagy sótalan írós vaj meg-evéfe hafziiálatos léízen; az tzi­trom leve-is jó ekkor, kivált ha az bom­lás valami ártalmas fűnek meg ételéből tá­madott. Fajtalan élet után következett té­bolyodás fzünik, a' midőn egy lót tifzti­tott falétrom egy pint kút vagy forrás viz­ben el-olvaiztattván, ez viz közönséges ital helyiben az illy fzeméllyel itattatik, mellyet Dodor Gúldenkle-is hafznosnak len ­ni

Next

/
Oldalképek
Tartalom